Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)

Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Takács Miklós: A solti Tételhegy középkori települései (Előzetes jelentés)

TAKÁCS MIKLÓS: A SOLTI TÉTELHEGY KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSEI

falat fával bélelték. Oly módon, hogy a ház gödrének a széle mellett egy-egy kis árkot ástak ki a vízszintes irányban lehelyezett fatörzsek vagy deszkák számára, és e faanyagot - az árkok szélein kibontott karólyukak tanúsága szerint - belülről egy-egy sor karóval is megtámasztották. Végezetül - a gondos építkezés utolsó jeleként - mind a 200-as, mind pedig a 201-es objektumnak igen gondosan letapasztottá a padlóját. Oly keménységűre döngölve mindkét ház járószintjét, hogy felszedésük is nagy fizikai megterheléssel járt.

Az eredmény ismeretében azonban az is megállapítható, hogy a padlók felszedése igencsak megérte a fáradságot. A 201-es objektum középső harmada alatt, a betonkeménységű padlószint felszedése és megnyesése után egy olyan kerek gödör (229. obj.) került elő, amelynek betöltésében nemcsak a szokásos edénytöredékek, hanem egy süttői „márványból” azaz, pontos nevén: tömött vörös mészkőből faragott kőlap darabja is. E töredékes lap kultúrtörténeti jelentősége igen nagy, mivel azt Lövei Pál sírkő töredékeként határozta meg, a lap szélessége, illetve az egyik oldalél haránt irányú visszafaragása miatt, és a 12-13. század fordulójára keltezte.11 Előző megjegyzésünkkel már át is tértünk a leletanyag ismertetésére. A fentiekben felsorolt objektumok mind gazdag leletanyagot tartalmaztak, e leletek túlnyomó többségét - a korszakban megszokott módon - egykori cserépedények darabjai, illetve állatcsont-töredékek tették ki. Mivel a tételhegyi, Árpád-kori kerámia feldolgozása még csak a kezdeteknél tart, csak néhány alapvető tendenciát fogunk az alábbiakban rögzíteni. Azonnal kiemelve, hogy a kerámián és állatcsonton túl egy-egy további, művészettörténeti szempontból is jelentős lelet is előkerült. így egy kerek gödörben (282. obj.) egy olyan pecsétgyűrűt sikerült kibontani, amelyet nemcsak értékes anyaga, az arany, hanem rombusz alakú vésete is iparművészeti jelentőségűvé tesz. Mivel a 282. objektum a templomdomb középső részén, a soros temető területén került napvilágra, joggal sejthető, hogy e gyűrű eredetileg sírmellékletként került földbe, és csak másodlagosan került a kerek gödör betöltésébe.

A Templomdombon előkerült középkori kerámia nagy része jól beilleszthető a Duna-Tisza középső harmadának Árpád-kori edényművességébe. Miközben előkerült néhány olyan darab is, amely távolabbi

11 Szakvéleményéért fogadja ez úton is a tételhegyi kutatócsoport hálás köszönetét.

kapcsolatokra utal. A megállapítás első része a két leggyakoribb edénytípus a fazekak és a cserépbográcsok töredékei alapján vonható le. A fazekak feldolgozásának azon keretek között kell haladnia, amelyet Szabó Kálmán, Parádi Nándor vagy Biczó Piroska kijelölt, a Duna-Tisza-közi régióban feltárt, számos, kisebb-na- gyobb, 11-13. századi településrészlet vagy a Nyáregyháza - pusztapótharaszti kincslelet edényének a feldolgozása során.12 A bográcstöredékek pedig mind ezen edénytípus gömbölyű aljú, fémbográcsot utánzó forma darabjai és túlnyomó többségű jól beilleszthető ezen edénytípus Duna-vidéki változatába, amely az Árpádkorban a Duna két partja mentén, illetve a Duna-Tisza köze nyugati felében volt közkedvelt.13 Gyakori lelettípus volt továbbá a fehér színű kerámia, ami a Duna- Tisza köze kései Árpád-kori leletanyagában egyáltalán nem számít ritkaságnak.14 Az viszont már igen, hogy az ásatások során fehér színű cserépbogrács-töredék is napvilágra kerültek. Ilyenekből alig néhány gyűjthető az adott régió Árpád-kori kerámiáját ismertető szakmunkákból.15 Annak ellenére ugyanis, hogy a Szabó Kálmán által közölt első fehér anyagú bogrács16 óta tudjuk: ilyen edényekkel igenis érdemes számolni a Duna-Tisza-köze középső harmadában. A típus ritkasága annak is a magyarázata eddig még nem lehetett átfogóbb képet kialakítani róla. Talán e tételhegyi darab, és az 2013-ban előkerült párja e cél eléréséhez is közelebb visz.

Ugyanakkor az is tény, hogy a templomdombi lelőhelyen sem a fazekak vagy a bográcsok darabjainak a tanulmányozása során lehet nagyobb eséllyel ráakadni a ritkább edénytípusok töredékeire. A templomdombi lelőhelyen számos alkalommal sikerült lelni asztali edények részleteit: cserépbögrék, -tálak, -korsók és -kancsók darabjait. A tételhegyi asztali edények túlnyomó többsége is jól beilleszthető a Duna-Tisza középső harmadának az edényművességébe. így például az is,

12 SZABÓ 1938, 13-27; PARÁDI 1975, 122. old. ill. 4-6. ábra; BICZÓ 1976,348-350.

13 A gömbölyű aljú borácsok Duna-vidéki változatának a meghatározásához lásd: TAKÁCS (sajtó alatt 1)

14 A fehér kerámiáról, illetve az ilyen edények Kecskemét-környéki elterjedéséről lásd: SZABÓ 1938, 13-27; HOLL 1963; 336-340; BICZÓ 1976, 348-350; SZILÁGYI - GÁL-MLAKÁR - RÁCZ et alii 2010, 153- 167; SIMONY1 2010, 11-12.

15 SZILÁGYI - GÁL-MLAKÁR - RÁCZ et alii 2010, 159. old., 3a ábra.

16 SZABÓ 1938, 22. old, illetve 19. old. 35. ábra. Újraközlése: TAKÁCS 1986, 73. old., 85. tábla la-b.

115