Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Éry Kinga: Vajdasági adatok a Duna-Tisza közén élt avar kori és középkori népességről

ÉRY KINGA: VAJDASÁGI ADATOK A DUNA-TISZA KÖZÉN ÉLT AVAR KORI ÉS KÖZÉPKORI NÉPESSÉGRŐL Éry Kinga Vajdasági adatok a Duna-Tisza közén élt avar kori és középkori népességről Bevezető Az 1970-es évek jugoszláv kulturális intézményei gyakran hívtak magyar antropológusokat embertani leletek vizsgálatára. Magam 1971-1973 között Backo Petrovo Selo (Péterréve) avar kori temetőjének 100 csontvázát tanulmányoztam Óbecsén (Becej), majd az eredményeket közzé is tettem,

1 két további általam vizsgált avar kori és egy középkori minta azonban a kis esetszám és rossz megtartás miatt bemutatásra nem látszott érdemesnek. Ma már úgy vélem, töredék adatok is szolgálhatják régmúlt idők emberét, legyen hát szabad azokat itt és most röviden ismertetni. A három minta alapadatai a következők. Becej - Pionirska ulica (Óbecse - Pionír utca). Avar kori temető 10 csontváza. Leletmentésüket Nebojsa Stanojevic végezte.

2 A csontok vizsgálatára 1971ben és 1973-ban került sor az óbecsei múzeumban (Gradski Muzej i Galerija, Becej). Mali Idjos (Kishegyes). Avar kori temető 9 csontváza.

3 Leletmentésüket Petar Pop-Lazic végezte. A csontok vizsgálatára 1971-ben került sor a belgrádi Szerb Történeti Múzeumban (Istorijski Muzej Srbije, Beograd). Novi Becej - Araca (Törökbecse - Aracs). Középkori apátsági templom temetőjének 30 csontváza. Leletmentésüket Nagy Sándor végezte.

4 A csontok vizsgálatára 1978-79-ben került sor az újvidéki Tartományi Műemlékvédelmi Intézetben (Pokrajinski zavod za zastitu spomenika kulture, Novi Sad). Az avar kori leletek Becej (Óbecse) és Mali Idjos (Kishegyes) VI-VII. századi csontvázainak jegyzéke az 1. táblázaton, a csontok mérete a 2. táblázaton láthatók. Ezek jellemzői a következők Becej négy férfi és három női csontváza, talán az eset1 ÉRY 1988,1990 2 N. Stanojevic szóbeli tájékoztatása szerint a leletanyagban préselt és öntött indás veretek, három élü, köpűs nyílcsúcs, betétes gyöngy és kettőskúpos orsógomb volt. 3 Az „A" jelű gyermekváz lócsontok közül került elő 4 Nagy Sándor régészeti dokumentációja szerint a sírokban nagyobb méretű s-végű karika, vaskés, ezüst csat, gomb, kapocs, IV. Béla és Mátyás király pénze volt. szám csekélysége miatt is, embertanilag kevert jellegű. Koponyájuk formája középhosszú vagy rövid, termetük kicsi, nagyközepes vagy magas volt. Értékelhető taxonómiai jegyeik szerint a népesség az europid nagyrasszba tartozhatott. Csontjaikon említésre érdemes kóros elváltozás nem mutatkozott. Mali Idjos három férfi és egy női csontváza ugyancsak kevert embertani jellegű. Koponyájuk formája középhosszú vagy rövid, termetük kisközepes vagy magas volt. Értékelhető taxonómiai jegyeik szerint a felnőttek az europid nagyrasszba tartozhattak, egy ifjú azonban mongoloid jegyeket mutat (12. sír). Érdemi kóros elváltozás csupán egy gyermek koponyájának belső felszínén mutatkozó lyukacsosság (6. sír). A középkori leletek Novi Becej-Araca (Törökbecse-Aracs) XI-XVI. századi csontvázainak jegyzéke a 3. táblázaton, a férfi csontok méretei a 4a-b táblázaton, a női csontok méretei az 5. táblázaton, a méretek statisztikai paraméterei a 6. táblázaton láthatók. A felnőttek közel kétszeres férfi túlsúlya, ugyanakkor a gyermekek és ifjak csaknem teljes hiánya az egykori közösség sajátos összetételére utalhat. Megjegyzésre érdemes, hogy a férfiak zöme 40-60 év között, a nők ennél fiatalabb korban hunytak el, és talán ez az oka, hogy gerincen kialakult mérsékelt fokú kóros elfajulás csupán férfiakon volt megfigyelhető. A koponyaforma mindössze hat esetben volt értékelhető, ezek között csupán egy volt a késő középkorra jellemző igen rövid alakú, a többi csupán középhosszú. Az aracsiak legfőbbjellemzője azonban a jórészt nagyközepes-magas termet lehetett, amely meghaladta a Duna-Tisza köze XIII-XV. századi lakosainak átlagértékét

5. Köszönetnyilvánítás Ma is hálásan emlékezem Nagy Sándor, Petar PopLazic és Nebojsa Stojanovic régész kollégákra, amiért megtiszteltek felkérésükkel, valamint hogy munkám 5 ÉRY 1998,58. 51