Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Wicker Erika: A 17. századi adai kincslelet dísztűi

wicker erika: a 17. századi aP

ai kincslelet d í s z t Cl Wicker Erika A 17. századi adai kincslelet dísztűi 1966 márciusában egy szombati napon az adai határban, a településtől észak-északnyugatra, a Tornyos, Topolya és Csantavér felé vezető, a helybeliek által Nagy útnak nevezett részen olyan sártenger alakult ki, hogy - mint minden évben - ez alkalommal is munkagépek hozták rendbe az utat. Amikor Tormás István, a tárcsával felszerelt traktor vezetője „fura csikorgó hangot hallott a traktor alól", nem mutatott különösebb érdeklődést, hiszen máskor is előfordult, hogy munka közben valamilyen fémtárgyat fordított ki a földből. Bár látta, hogy a traktor egy „edényszerűséget" emelt ki, és végig is karcolta, csak hétfőn vette közelebbről szemügyre az első pillantásra „tankelhárító akná"-ra emlékeztető leletet. Ahogy erre csaknem négy évtizeddel később visszaemlékezett, ekkor „látta, hogy két tányérszerü edény egymásra van borítva, természetesen földdel, sárral telítve. Amikor szétvette, akkor esett ki belőle egy fémdoboz (kerek, üstszerű edény - WE), amiben pedig kisebb-nagyobb, patinás, itt-ott csillogó tárgyak voltak." Közülük néhányat kollégái között szétosztott. Az akkor éppen a nyolcadik osztály befejezésén fáradozó Tormás elmesélte kalandját tanárának, Várkonyi Istvánnak, aki azonnal értesítette a leletről Tripolszki Gézát, a zentai (Senta, SCG) múzeum akkori igazgatóját. így szerzett tudomást a tárgyakról Szekeres László, a szabadkai (Subotica, SCG) múzeum régésze, aki szerint „rendkívül jelentős és értékes leletről van szó. [...] nagyon gazdag mind mennyiségben, mind az ékszerek típusát illetően."

1 Ennek és annak ellenére, hogy a lelet ma is látható a zentai múzeum állandó kiállításán,

2 semmilyen érdeklődést nem keltett a kincsleleteket egyébként szívesen feldolgozó szerbiai szakemberek körében. Bár az adai lelet is véletlenül került elő, találójának pontos visszaemlékezése alapján viszonylag jól rekonstruálhatók előkerülésének körülményei. Mint 1 A lelet előkerüléséről csak egy korabeli, majd jó 35 évvel később két másik újságcikk tudósított. Zagonetni nakit iz Ade. Vjesnik u Srijedu 1967 19. sz. 6„ VASTAG 2003. VASTAG 2005 Az információk és idézetek ezekből származnak. 2 Az adai leletre Balogh Csilla (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) hívta fel a figyelmemet, amit ezúton ismét köszönök neki. általában a kincsleletek, az adai ékszerek is edényben voltak, ám nem egyetlen kerámiában, hanem három fémedényben. A tényleges tárolóedény egy lapított gömb alakú, széles, kerek fenekű és széles, kerek szájnyílású üstféle volt, melyben az ezüsttárgyak „szépen sorba (voltak - WE) rakva egymásra, így könnyen elfért még az a nagyszámú is ami benne volt." Ráadásul még ez az „üstszerű edény két kalapra, vagy mélyebb tányérra hasonlítható 'burokba' volt beágyazva, oly formán, hogy a tányérok belső átmérője megegyezett az üstszerű edény külső átmérőjével, így ha alulról és felülről ráillesztették, két összeborított tányér alakjára emlékeztetett, aminek belsejében szorosan állt az ékszerekkel teli üstszerűség."

3 Az ily módon gondosan védett kincslelet az alábbi ezüsttárgyakból állt: két korongos fülbevaló-halántékdíszpár, két pár és egy szóló dísztű, 19 díszes rezgőtű, melyek tűjét valószínűleg a könnyebb tárolás érdekében hajlították középen viszsza,

4 továbbá két gyűrű, három pár - a többi ékszer stílusától meglehetősen elütő - mentekapocs és közel 100 különböző típusú gomb.

5 Az adai lelet összetétele és az egyes tárgytípusok feltűnően nagy száma azt sugallja, hogy - ellentétben a hasonló kincsleletekkel - nem egy család összegyűjtött, és háza közelében elrejtett vagyona,

6 hanem egy 3 Vastag János szíves írásbeli közlése, melyet ezúton is köszönök, a találóval, Tormás Istvánnal való közelmúltbeli beszélgetésén alapszik. 4 Hasonló következtetést jelez a zentai múzeum kiállításvezetője: „A hajtűk a szállítás könnyebbsége miatt vannak meggörbítve." SZEKERES 1976,32. 5 A zentai múzeumban az edényekkel együtt 131 tárgyat találtunk. Kérésemre Vastag János adai újságíró a közelmúltban újra felkereste Tormás Istvánt, a lelet találóját. Leveléből idézek: „Az áll, hogy a megtaláló elajándékozott 7-8 darabot, főleg nagyobb gombokat, fülbevalót, de amikor megtudták, hogy a múzeum emberei kijönnek hozzájuk az ékszerek kapcsán, a feleség mindenkitől visszakérte - és vissza is kapta - az odaajándékozott darabokat. Állítják, hogy a múzeumnak hiánytalanul átadták a megtalált leletet. Ma már nem emlékeznek a pontos számra, de szerintük 19o körül volt. Abban biztosak, hogy 2 pár fülbevaló, 19 darab hajtű (egy törött tűvel), egy diadém, és még sok különféle gomb stb. volt. Ami hiányzik, az a diadémből kiszedett drágakövek, amit még a traktorállomáson szedtek ki és roppantottak szét, mert a szivárvány minden színében pompázott." Ha a találó mégis jól emlékszik, akkor 50-60 tárgy hiányzik. „Diadém"-nak a keresztes melltűt vélte. 6 Szekeres László szerint „az is lehetséges, hogy a lelet rablásból ered, erre abból következtetek, hogy találhatók közöttük olyan darabok is, amelyek Kassán, de olyanok is, amelyek a mai Kosovo és Metóhia te271