Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Szentpéteri József: A Barbaricumból Pannoniába
archaeologia cumanica 2 lis domborzatmodellen „térben" is jól felismerhető, hogy a legmarkánsabban meridionális völgyek közti hátként értelmezett felszínforma különíthető el. Az elgondolás szerint - hasonlóan a közeli háton feltárt avar kori temetőhöz - ezen a háton helyezkedett el az erődített telep. A dombhát meridionális völgyek felé néző peremén feltételezett sánc maradványát, a hát átlagmagasságából alig kiemelkedő részt próbálta a szakdolgozó egyetemista részben a digitális domborzatmodellre fektetett keresztszelvények, részben terepi szintezési mérések segítségével feltárni. Bár a keresztszelvényeken jól látszik a hát, illetve az azt határoló két völgy Balaton felé kiszélesedő metszete és a közöttük húzódó hát formája, a térkép méretaránya nem tette lehetővé az esetleges sáncmaradvány azonosítását. Ennek a felderítése a későbbi terepi vizsgálatok részét képezte. Az abráziós partként meghatározott felszínforma ugyanakkor a digitális domborzatmodellen is jól megfigyelhető volt. Az itt leírt formákat geomorfológiai térképen is megjelenítette (14. ábra). A tetőszintről, a feltételezett sánc területéről és a völgyoldalból származó rétegsorok mindegyikének fedőjeként a művelés alatt álló talaj szolgált, ezt egy átmeneti szint követte, majd a több fúrásból és a régészeti szelvényekből megismert, valószínűleg a hát jelentős tömegét alkotó lösz - homokos lösz következett. A fúrásszelvényekben nem sikerült emberi jelenlétre utaló nyomot, kultúrréteget, régészeti maradványokat felfedezni. Lokálisan rendkívül jól védhető volt (lehetett volna) a meridionális hátra elképzelt település. Északról egy magas abráziós partként szakad le a Balaton felé, amely magas vízállás idején teljes vízborítottságot biztosít határként, alacsonyabb vízállás esetén pedig elmocsarasodott területként, átjárhatóság szempontjából, szintén nehezen leküzdhető akadályt jelent az illetéktelen behatolók számára. Nyugatról és keletről mély árkok veszik körül a hátat, melyekben magas vízállás esetén összegyűlt a víz, a magaslaton lévő települést azonban a vízelöntés nem veszélyeztette. Az árkokban megrekedő víz jelenlétét a fúrások rétegsorában előforduló limonitpöttyök is igazolták. A történelmi korokban ez akár mocsaras, lápos mélyedés is lehetett, szintén védelmet nyújtva a központ számára. Még az 1. és a II. katonai felmérés vizsgált térképlapjain is mocsaras, lápos területet jelöltek a meridionális hátat határoló keleti és nyugati völgyekben. Délen a partot övező meridionális hátak egy párkánysíkban egyesültek, s ez a magaslat jelentette az egyetlen kijáratot. Ezt a feltételezett kijáratot és a kapcsolódó utat azonban nem sikerült a fúrásokkal megtalálni, annak ellenére, hogy a déli kapunál az autópálya-építést megelőzően komoly árokrendszer került elő. A feltételezett objektum legdélibb részén egyetlen helyen ugyanis megközelítette az autópálya nyomvonala: itt déli irányba futó párhuzamos sáncárkok kerültek napvilágra még 2005 februárjában. Az árkok legalján (60-80 cm mélyen) kora avar kori kerámiatöredékek feküdtek, ugyanarra az időszakra keltezve ezt a részt, mint amelyre az objektumot közrefogó két telep és a temető kezdetének ideje tehető. 3 1 Természetföldrajzi adottságait tekintve és régészeti szempontból egyaránt alkalmas a terület a megtelepedésre, de végül is a részletes terepi vizsgálatok ezt az elképzelést nem támasztották alá. A feltételezett sánc nem volt kimutatható sem a domborzatmodellből szerkesztett, sem a helyszíni szintezés során elkészített szelvényeken. A vizsgálatokat elindító légi fotón megfigyelt világosabb foltok, sávok Filó Gabriella meglátása szerint a hátat keleti és nyugati irányból közrefogó völgyoldalak eltérő mértékű átnedvesedésére vezethetők vissza. A hát peremének jobb, illetve a völgyoldal és völgytalp rosszabb lecsapolódás viszonyai miatt jelenhettek meg a felszínen is visszatükröződő különbségek. A vizsgálatok eredményeiből az a következtetés vonható le, hogy bár a területen áthalmozódó, a völgytalp felé kivastagodó talajréteg alapján erőteljes felületi erózió figyelhető meg, a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján az a valószínűbb, hogy a feltételezett Zamárdi környéki avar kori központ nem ezen a meridionális háton helyezkedett el. 3 2 Visszatérve a kiindulópontul szolgáló 1971-es légi felvételhez, az sem hallgatható el, hogy a dombhát tetején - amelyet eddig ásatással nem vizsgálhattunk - a digi31 Hajdú Ádám szíves szóbeli közlése (Archeosztráda Kft., Budapest). 32 Köszönetemet fejezem ki Filó Gabriellának, hogy közöletlen szakdolgozatának eredményeit tanulmányomban fölhasználhattam. 240
