Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Pálóczi Horváth András: Szentkirály középkori háztartásai és a régészeti leletanyag feldolgozásának szempontjai

PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: SZENTKIRÁLY KÖZÉPKÖRI H AZTARTA S

A I... Pálóczi Horváth András Szentkirály középkori háztartásai és a régészeti leletanyag feldolgozásának szempontjai 40 évvel ezelőtt, 1969. szeptember 29-én a kecskeméti Katona József Múzeum támogatásával kezdődtek a szentkirályi ásatások, azaz Szentkirály késő középkori falu régészeti feltárása. A Bács-Kiskun megyei múzeumok néhai igazgatójának, Horváth Attilának és feleségének, H. Tóth Elvirának tartozom köszönettel azért, hogy 1969-ben támogatásra érdemesnek ítélték a középkori település szondázó ásatását, illetőleg 1970-ben a felsőszentkirályi kun vezéri sír lelőhelyének hitelesítő feltárását. Erre a kezdeményezésre a későbbiekben jelentős kutatási program épülhetett: Szentkirály késő középkori falu tervásatása, 1971-től a Magyar Nemzeti Múzeum, 1986-tól 1990-ig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum támogatásával. A több évtizedes kutatási program alatt mindvégig élvezhettem a kecskeméti múzeum vezetőinek és munkatársainak megértő segítségét, ami nagyban hozzájárult a feltárások sikerességéhez. A felsőszentkirályi kun sírlelet lelőhelyének topográfiai azonosítása tekinthető tulajdonképpen a településásatás közvetlen előzményének. Szentkirály elpusztult középkori falu helyén először 1965-ben végeztem terepbejárást, amikor a sírlelet vélt lelőhelyét térképen rögzítettem Lászlófalva-Felsőszentkirály régi általános iskolájánál, ugyanazon a dombháton, ahol a középkori település is található, egyúttal tehát a település kiterjedését és korát is megállapítottam. Az 1969. évi munkák során azonban kiderült, hogy az 1934-ben múzeumba került sír lelőhelyének azonosítása téves, az ásató, Szabó Kálmán utólagos közlése ugyanis félrevezető volt, ő t.i. Éri István érdeklődésére a lelőhelyet „a Kecskemétről Újkécskére vezető út mentén, a pusztaszentkirályi iskolától K felé mintegy 150 m-re" határozta meg, holott az valójában innen kb. 5,5 km-re ÉNy-ra, Felsőszentkirály puszta tanyasi iskolája közelében, a Kör-dűlőben fekszik. 1970-ben végül is hiteles szemtanú segítségével az Urbán-tanyánál sikerült megtalálnunk a kun sír valóságos előkerülési helyét, a hitelesítő feltárást tehát ott végeztük el.

1 Az 1969. évi szondázás a település különböző részeire, viszonylag nagy területre terjedt ki, a későbbi ásatási munkahelyek közül a Bozsik-tanyánál (I.), a Községi temetőnél (II.) és a Homokbányánál (IV.) nyitottunk kutatóárkokat és szelvényeket. 1971-től ezeken a munkahelyeken jelentős területet tártunk fel. 1973-ban kezdtük meg az ásatást a Református templom mellett a középkori temetőben, illetve a templom környékén (III. munkahely), ahol aztán 1978-tól 1990-ig a legnagyobb összefüggő felület feltárása történt meg, a középkori templom körüli temetőben és három középkori beltelek területén. 1984-ben az V. munkahelyen, a tiszakécskei út É-i oldalán folytattunk feltárást. A késő középkori falu felszíni nyomai a mai község belterületének K-i szélén találhatók, mintegy 900 m hosszan húzódnak egy ÉNy-DK-i irányú alacsony dombháton. A település DK-i harmadánál, a terep legmagasabb pontján emelkedik az 1901-ben épített Református templom, amelynek támpilléres DNy-i vége a középkori templom romosán álló falszakaszának felhasználásával épült. A középkori templom hajója a szentéllyel együtt a mai templom padozata alatt rejtőzik. Az ásatások során kívülről megkutattuk a templom alapozását, falkutatást is végeztünk, de a mai templom belsejében nem volt lehetőségünk ásatásra.

2 A Református templom építésekor számos középkori sír elpusztult, a temető központi részére pedig ráépült a templom, teljes temetőfeltárásra tehát nem volt lehetőség. A mai templom É-i sarkánál, illetve a templomdomb DK-i és D-i oldalán tártunk fel egy-egy nagyobb temetőrészt, a feltárt sírok száma 408. A templomhoz közel a sírok sokszoros rétegeződését tapasztalhatjuk. Kiderült, hogy tulajdonképpen két korszak, két egymást követő népesség temetkezéseiről van szó. Az Árpád-kori Szentkirály falu népessége a XI. század végén nyitott soros temetőt a dombon, ennek területén később épült fel a templom. A falu a tatárjáráskor elnép1 PÁLÓCZI HORVÁTH 1972.177-180. 2 PÁLÓCZI HORVÁTH 1976. 293-295. 215