Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Horváth M. Attila: Honfoglalás kori női sír Nyárlőrincről
ARCHAEOLOG IA CUMANICA 2 négy levélből álló, veretet keretező peremnél végződő fő motívum. Természetesen a levelek kidolgozásának számos variációja ismert, csakúgy mint a peremeknek. A levelek lehetnek két bordával kontúrozottak, elvékonyodóak vagy hasasodóak. A veretek többsége kör alakú vagy enyhén ovális, esetleg hatszögletű. A peremek lehetnek laposak, duzzadtak vagy profiláltak, egy vagy kettős kontúrozású pálcikamintával osztottak, körbefutóak, vagy a peremből kiemelkedő, lemélyített közepű körökkel tagoltak. Ezen alapmotívumokat váltogatva még több, egymástól alig-alig különböző változat megalkotására nyílik lehetőség. A szíjvégek akár pajzs alakúak, akár ötszögletűek, általában négy levélmotívummal díszítettek. Hátterüket azonban - kihasználva a nagyobb felület adta lehetőségeket - gyakran egyéb díszítőelemekkel is ellátják. A nyárlőrinci veretsor 24 darabja három levélmintával dísztett, kerete hat pontozott körrel tagolt. Két példány szemmel láthatóan teljesen más öntőformában készült, míg egy darab, az előző tárgytípus variációja. Ezen a példányon a minta kettőződött, ami a középmező levélmotívumán elmosódottan, a kereten viszont igen hangsúlyozottan érvényesül. (7. kép 18.) Ezt az eredményt úgy érték el, hogy a veretek öntése során a „negatívot" enyhén elforgatva, kétszer nyomták a homokformába. Ugyanezt az eljárást alkalmazták - igaz kevesebb pontossággal - a két teljesen eltérő mintázatú vereten. (7. kép 26-27.) Itt a veretek alapmotívuma négy, kettős kontúrozású, bordákkal hangsúlyozott levéldíszből áll, amelyet szintén a negatív elforgatásával kettőztek meg. A kevésbé kontúrozott perem mintázata ettől szinte teljesen elmosódott, azonban így is látható, hogy hasonlóak a Heves-Kapitányhegyen 1936-ban előkerült darabokkal. 26 A lószerszám vereteken hosszabb használatra utaló kopásnyomokat lehet felfedezni, ami más, a sírból előkerült tárgyakon is felfedezhető. A bal vállon talált pitykék erősen kopottak, és a gömbsorcsüngős fülbevalóról is joggal feltételezhetjük, hogy már sérülten került a sírba. Hasonló képet mutat a nyaktájékon előkerült, átfúrt bizánci érme is (9. kép 9.), melyet nagy valószínűséggel amulettként hordhatott tulajdonosa. 26 RÉVÉSZ 2008, 196-197., 49. tábla 1-13, Heves-Kapitányhegyen is két típusú rozetta alkotja a veretsort, azonban külön érdekessége a leletnek, hogy ritka kivételként a két kantárrózsa díszítése teljes egészében eltér a megszokottól abban, hogy a megszokott sima levélmotívum helyett három körbefutó palmettadíszt alkalmaztak. A VII. Constantin és Zoe (913-919) uralkodása idején vert bronzérme felülete meglehetősen kopott. Az bizonyos, hogy az érmét használták amulettként, azonban, hogy e módon vagy obulusként került a földbe a temetkezéskor, azt sírban való elhelyezkedése alapján nem lehet egyértelműen eldönteni. Természetesen azt sem egyszerű meghatározni, hogy a kopások milyen arányban keletkeztek az érme forgalomban lévő használata, illetve ékszerként való viselése közben. Mindenesetre a kopottság és a terminus ante quem figyelembe vételével, joggal feltételezhető, hogy a 10. század ötvenes éveinél korábban nem kerülhettek földbe a nyárlőrinci leletek. A rozettás veretek lószerszámokhoz tartozását először Hampel határozta meg. 2 7 Az újabb leletek alapján, a standardizálódott leletkészleteket László Gyula pedig már egyfajta (egységesített) hozományként értékelte. 28 Szőke Béla viselőiket a vezető- és középréteg első csoportjába helyezte, rangban a második, csüngődíszes ruházatú csoport fölé helyezve őket. Mesterházy Károly is a leletkör rangjelző szerepét emelte ki. Véleménye szerint, e leletek tulajdonosait feltétlenül a nemzetségfők szállása, illetve a vezetők családtagjainak körében kell keresni. 2 9 Mindezek tükrében egyáltalán nem meglepő Révész László „néprajzi" összefüggéseket felvető gondolata sem. 3 0 Mindent összevetve, ezen leletegyütteseket a kutatás egyértelműen a gazdag sírok körébe sorolja. Tulajdonosainak gazdagságát azonban esetenként nem az általuk birtokolt tárgyak értékében, hanem azok meglétében kell keresnünk. A gazdagság fogalma és annak összekapcsolása a vezető szereppel ugyanis meglehetősen relatív. Az ország középső területe például sem leletsűrűségben, sem a leletek mennyiségében nem veheti fel a versenyt a Felső-Tiszavidékkel vagy a Bodrogközzel, hiszen előfordul, hogy ott egy gazdagabb sírban, darabszámra majdnem annyi lelet kerül elő, mint egy-egy kisebb régió összes lelőhelyén. Való igaz, hogy az ország középső részéről ismert lelőhelyek és sírok száma, valamint az ott előkerült garnitúrák, illetve az azokon alkalmazott veretek mennyisége jóval szerényebb, azonban minőségben, egyediségükben és jelzés 27 HAMPEL 1907,69. 28 LÁSZLÓ 1944, 328 29 MESTERHÁZY 1980. 95-131 30 RÉVÉSZ 1996, 60. 110
