Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)
Kovács Loránd Olivér: Római építőanyagok. Téglavetőműhelyek azonosításának lehetősége gyártmányaik alapján. Egy táci (Fejér megye) római kori műhely
KOVÁCS I.ORÁND OLIVÉR: RÓMAI ÉPÍTŐANYAGOK kasza mentén a már regisztrált római kori lelőhelyek jól látható egybefüggő területet jelölnek ki a mai Tác és Szabadbattyán területén. Ez igen komolyan felveti a kérdést, hogyha Tácon nem igazán került elő lakóházként azonosítható épület, míg Szabadbattyánban már igen, akkor nem csak településszerkezeti elemekről van-e szó, és a valóságban egy települést alkot a jelenleg több tíz lelőhelyként nyilvántartott terület. A település városi rangját bizonyító adat nem áll rendelkezésre, de méreteit és kiépítettségét tekintve városias. Tóth E. szerint azonban várost nem építenek napon szárított agyagtéglákból.' 4 Ezzel szemben Vitruvius könyvében több helyen megtalálhatjuk, az égetetlen agyag falazótéglákat, amelyekből templomokat, palotákat is építenek 1 5 és Pannoniában inkább a kő alapfalakra égetetlen agyagtéglából rakott falak a jellemzők, mintsem a tiszta kő- vagy téglafalazatok. A Póczy K. által is elfogadott vélemény szerint városi rangját Traianustól kaphatta. 1 6 Traianus uralkodása előtt egy ala tábor helyezkedett el a területen, amelynek kiépítője biztosan az Ala Scubulorum volt. 1 7 Ezt a tábort a legio X Gemina egy egysége bontotta el. Ezután kezdték kiépíteni a „polgári" települést. Az eddig feltárt területek nagy részén a 11— III. sz-i épületeket Fitz J. Pannónia Inferior vallási központjának tartja. 1 8 Abban az esetben, ha nem is az, akkor is feltűnő a nagyon sok kegytárgy jellegű lelet. A nagy markomann-szarmata háború jelentős károkat okozott a településben, de az előzőekben emelt épületeket szinte kivétel nélkül még helyre tudták állítani. A III. sz. végén azonban a települést teljesen újjá kellett építeni, mivel az 260 körül helyreállíthatatlanul megrongálódott. A település ezt követő IV. sz-i periódusa Tóth E. szerint inkább egy belső erődre hasonlít. 1 9 Ezt nem tarthatjuk valószínűnek, mivel a késő római városfalon belüli terület az eddig feltárt részeken teljesen 14 TÓTH 1989, Ő vályogtéglákról beszél, de római módon épített épületekhez nem használtak vályogot. 15 Vitr. II.3.; II.9. (a II.9.-ben a téglafal áráról beszél és a latericius kifejezést használja, amely az égetetlen agyagtéglából álló falak elnevezése, ellentétben a testaceusszal, amely az égetett agyagtéglákból épült téglafal elnevezése; ugyanitt található, hogy latericiust használtak paloták templomok építésére). 16 F1TZ 1972; PÓCZY 1976,33. 17 A korábbi adatokkal (B.THOMAS 1955, 92-94, l.ÖRINCZ 1976, 175-176) ellentétben három bélyegzett tegulaja került elő az I. épület alatti rétegekből. 18 FITZ 1999,192-; FITZ 2003 19 TÓTH 1992, 103. beépített volt 2 0, amely többek között nem jellemző a Tóth E. által feltárt Ioviara sem. Továbbra is „polgári" jellegű a település, de egyben az is igaz, hogy a legio II Adiutrix bélyeges tegulai nagy mennyiségben, több épületből kerültek elő, jelezve a legio vagy az állam érdekeltségét a területen. A római kor végével azonban nem ért véget a település élete. A IV. sz. végén, V. sz. elején a lakosság, illetve a csatlakozott germán jellegű népesség beköltözött a falakkal övezett belső területre. A városfalak mentén kis, egyszobás házak épültek. Ez a lakosság talán megélte az avar hódítást. Úgy tűnik, hogy az avarok nem bolygatták a lakosságot, hanem egy katonai vezetőréteget telepítettek csak be, amelynek a temetője a IV. sz-i E-D irányú főutcát övezi, illetve K-DK-i irányba is kiterjed. A kései avar népesség és a magyar honfoglalók nem részesítették előnyben az útkapcsolatokkal rendelkező területet. Mindkét időszakot egy-egy darab szórványlelet jelzi csak. A közbeeső IX. századot (ha megtalálható) pedig a megfelelő szakember híján eddig nem lehetett elkülöníteni a hatalmas leletanyagtól. Mindezek ellenére a középkorban a település központi része fölött egy falvat, Fövenyt találjuk. Föveny a tatárjárásig a nagyobbik (és biztosan) ókeresztény bazilikát használta templomaként. A község jelenlegi ismereteink szerint nem lehetett nagy méretű, mégis igen jövedelmező foglalkozást űzött, a római romokat kőbányaként hasznosítva követ szállított Fehérvár felépítéséhez. A sok könyv-sarokveret, értékesebb import kerámia töredék és a határában tartott több országgyűlés is ezt támasztja alá. A település életének a törökkori harcok vetettek véget. Annyira sikeres volt a népesség kiirtása, hogy Székesfehérvár visszafoglalásakor már nem ismerték a falu helyét, és egy 1,5 km-re lévő tanyát neveztek Föveny pusztának. Az újkorban a soponyai Zichy uradalom részévé vált. Ekkor gőzekével felszántották, hogy szőlőt telepíthessenek. Ennek során a IV. század utáni rétegeket szinte nyomtalanul eltüntették, néhány ritka kivételtől eltekintve. Égetett agyag tetőfedő elemek leírásának rendszere A korábbi feldolgozások, amelyek pannóniai tetőfe20 Tác-Gorsium Ásatási Napló 1958-2003 51
