Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)
Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: A Kárpát-medencei szarmaták gyűrűs markolatú kardjai
ISTVÁNOVrrS ESZTER - KULCSÁR VALÉRIA: A KÁRPÁT-MEDENCEI SZARMATÁK GYÜRÜS MARKOLATÚ KARDJAI maradt meg. Sz: 4,5 cm. A keresztvas sz: 5 cm, vastagsága 0,8 cm (7. kép 3.). Alján koptató nyoma látszott. 2. Ugyanebben a sírban egy téglaszínű, korong nélkül készített, fekete foltos edény volt. Oldalán és fenekén szabálytalan benyomott gödröcskék látszanak. M: 12,5 cm. 3. Ugyanitt került elő egy erős profilú bronzfibula. 1 4 b. Tápiószele-Szumrák 90. sírból származik a másik kard. Bolygatott férfiváz melléklete volt. 1. A váz jobb oldalán szürke, korong nélkül készített edény állt. 2. Egy bordázott, kék üveggyöngy került elő a sírból. 3. Egy kerek kis bronzcsat kísérte a leleteket. 4. Volt még ezeken kívül 3 db lemezes bronz szíjvég a sírban. 5. A láb közt vasdarabokat találtak - közöttük volt a kard vége a keresztvassal. A kardról Párducz Mihály feltételezte, hogy - minthogy rövid kard - nyilván gyűrűs markolatú volt, mivel ebben a korban ez a típus volt a szokásos. 1 5 Ezt az érvelést Dinnyés István is elfogadta, hozzáfűzve, hogy erre utal a keskeny penge és a keresztvas jelenléte is. 1 6 Mint látjuk, az Alföldön a típus rövid példányai terjedtek el. Kronológiai meghatározásuk többnyire bizonytalan. A köztudatban az él, hogy a markomann háborúkat megelőző időszakra az alföldi szarmatákra a rövid kardok voltak jellemzőek, s ezek rendszerint gyűrűs markolatúak voltak. A legkorábbi (Újszilvás-gyólyajárási) leletet az I. század végére - II. század elejére keltezi a vele előkerült sarnírfibula. A gávai és a Szentes-kistőkei példányokat a markomann-szarmata háborúk utáni időszakra datálta a kutatás. Valójában azonban a kísérőleletek ehhez nem nyújtanak támpontot, a keltezés alapja a sztyeppei analógiák kormeghatározása volt. A kiskunfélegyházi és a tápiószelei kardot Párducz Mihály - helyesen - a szarmata kor 2. periódusához sorolta. A keltezés alapja az előbbi esetében a kísérőleletek közül az erős profilú fibula, az utóbbi sírnál a szíjvégek és a gyöngy. Kérdéses azonban, hogy valóban gyűrűs markolatúak voltak-e a fegyverek. Az üllői lelet igen rossz megtartású. A kardot tartalmazó temetkezés környezetében előkerült sírok a IV. századra keltezhetők, ami a szóbanforgó sír datálását is ugyanerre a korra valószínűsíti. Ebben az esetben ki kell emelnünk, hogy maga a fegyver a szokásostól több tekintetben eltér. Egyrészt - rossz megtartása el14 Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza 74.4.1-3. PÁRDUCZ 1956, 147. XXII: 5. 15 Magyar Nemzeti Múzeum, de a leletet megtalálnunk nem sikerült. PÁRDUCZ 1966,43-44. XVI. tábla 8. 16 DINNYÉS 1991, 170. lenére - úgy tűnik, hogy még a 20 cm-t sem érte el a hossza, azaz valójában még tőrnek is rövid, leginkább késnek határozhatjuk meg. Valamennyi többi darabtól eltérően egyélű. Összefoglalva, annyi bizonyos, hogy legkésőbb az I—II. század fordulóján valóban feltűntek náluk a gyűrűs markolatú rövid kardok (Újszilvás) és valószínű, hogy legalább a IV. századig használatban maradtak. Gyűrűs markolatú kardok Pannoniában A Kárpát-medencei szarmata Barbarikumban elsőként előkerült gávai gyűrűs markolatú kard analógiájaként Nagy Géza nyomán kezdettől egy pannóniai fegyvert idéztek, nevezetesen a szili kardot. Már csak ezért sem tekinthetünk el attól, hogy a provincia gyűrűs markolatú fegyvereit is áttekintsük. A Római Birodalom területéről ma összesen 60 gyűrűs markolatú kardot ismerünk. A római gyűrűs markolatú darabok a germán Barbarikum területére is átkerültek. Többségüket az Elba-vidéken, mégpedig elsősorban Schleswig-Holstein, Jütland és Fünen területén találták. 1 7 Marcin Biborski a római gyűrűs markolatú kardok használatát 160/170-260 közé datálta, s két alapvető típust különböztetett meg: a hosszabb, spathaszerűt és a rövidebb tőrszerűeket. 1 8 Négy kard (Ardánháza/Ardanovo - Ukrajna, Kárpátalja, Opoka - Lengyelország, Brokeer Mark - Dánia, Jütland és Gojeva Gora - Nyugat-Ukrajna) rövid pengéjű és rövid ellenzővel tagolt, a markolatnyújtványon szegecselésre utaló nyom nincsen. 1 9 Közülük a Gojeva Gora-i esetében egy gyűrűt is látunk (megjegyzendő, hogy a markolatnyújtvány túlnyúlik a gyűrűn és mintegy szervetlenül van rajta; mintha nem a kard gyűrűje lenne, hanem hozzátapadt más funkciójú tárgy). A rövid kardok esetében az ellenző megjelenését M. Biborski szarmata hatásként értékelte. 2 0 A Jütland-félsziget déli határán fekvő Hamfelde az a kivételes barbarikumi lelőhely, ahonnan a szarmata példányokkal egyértelműen analóg - nem szegecselt, hanem a markolattal egybekovácsolt pengéjű - gyű17 BIBORSKI 1993, 102. Elterjedésüket lásd KACZANOWSKI 1994, 144. Anhang 1, Abb. 1. 18 BIBORSKI 1993, 102-103., BIBORSKI 1994. 19 BIBORSKI 1993, Abb. 21., BIBORSKI 1994, Abb. 4:1-3, 6. 20 BIBORSKI 1993,103. Ezt a hipotézisét BIBORSKI 1994 tanulmányában már nem ismételte meg. 65
