Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)

Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: A Kárpát-medencei szarmaták gyűrűs markolatú kardjai

ISTVÁNOVrrS ESZTER - KULCSÁR VALÉRIA: A KÁRPÁT-MEDENCEI SZARMATÁK GYÜRÜS MARKOLATÚ KARDJAI Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria A Kárpát-medencei szarmaták gyűrűs markolatú kardjai A Kárpát-medencei Barbarikum szarmatáinak fegyverzetével már több szempontból - maguknak a régészeti leleteknek a katalogizálása, az ábrázolások, kis mértékben a források - foglalkoztunk.

1 Fegyverzetük egyik legfontosabb és leggyakoribb elemét, a vágófegyvereket, azaz a kardokat és tőröket azonban ezideig még nem emeltük ki külön. Ezt a viszonylag nagy mennyiségű régészeti leletkategóriát alapvetően három nagy csoportba oszthatjuk (1. kép): 1. A gyűrűs markolatúak ( 1. kép 1.); 2. A fém markolatvég nélküli hosszú kardok (1. kép 2.); 3. Az ún. „meót" vagy más néven „Micia" típusúak (1. kép 3.). Jelen dolgozatunkban az első csoporttal, azaz a gyűrűs markolatúakkal foglalkozunk. Ezek legfőbb jellegzetessége a markolat végén kialakított zárt gyűrű, valamint az egyenes és rövid keresztvas. Valamennyi ide sorolható hazai darab rövid: közülük a leghosszabb is csupán 50 cm körüli. Sztyeppei előzmények A gyűrűs markolatú kardok a sztyeppei szarmatáknál már igen korán megjelentek és széles körben elterjedtek. Megtaláljuk a teljes szállásterületükön a Dél-Uralvidéktől az Al-Dunáig. A forma a Kr.e. III. században alakult ki. A Fekete-tenger északi partvidékén a Kr.e. II. század második felében terjedt el a típus. Elsősorban a Kr.u. I—II. században voltak használatban ezek a fegyverek, majd a fém markolatvég nélküliek fokozatosan kiszorították őket, de egyes példányokat a Kr.u. III. század elejére lehet keltezni.

2 Vitatott, hogy bronzkori szibériai vagy akár távol-keleti prototípusokra vezethető-e vissza, vagy pedig a szkíta volutaszerű markolatvégből alakult ki a gyűrűs végződés.

3 A kardforma tehát - amelynek jellegzetessége a markolatvég gyűrűs kiképzése mellett az egyenes kereszttag - megjelenésétől kezdve különböző változatokban, de folyamatosan kimutatható a szarmaták körében egészen a Kr.u. III. 1 ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1992; ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1994; ISTVÁNOV1TS-KULCSÁR 1995; ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 2001. 2 BÁRCÁ 1999. A gyűrűs markolatú kardokról rendelkezésünkre álló legfontosabb ismeretek összefoglalásával 3 HAZANOV 1971, 6-9. — további irodalommal. századdal bezáróan. Egyes sztyeppei leletek alapján arra lehet következtetni, hogy - általában vörösre festett - fahüvelyben hordták a kardokat. A hüvelyeket esetenként bőrrel vonták be, előfordult, hogy belülről textillel bélelték ki. A sírban az esetek túlnyomó részében a halott jobb oldalán kerütek elő, ami megegyezik az ábrázolások tanúságával is (ld. lejjebb). Azután, hogy a szarmaták mint néven nevezett nép eltűntek a sztyeppei történelemből, a gyűrűs markolatú kardok még rendkívül kiterjedt területen használatban voltak keleten Irántól Kínáig a VIII. századig.

4 Nem utolsósorban a Kárpát-medencei korai avar fegyverzetben is rendszeresen előfordul ez a markolatforma. Homogén leletanyagról van szó: az ide sorolható kardok zöme hasonló technikával készült. A pengét és a gyűrűs markolatot minden esetben egybekovácsolták. A gyűrű metszete kör alakú. Ez a fegyver ábrázolásokon csak ritkán fordul elő. Elképzelhető, de nagyon bizonytalan, hogy ilyen kardot visel a harcos íjász a Kr.u. I. századi koszikai (Alsó-Volga-vidék) ezüstedényen (2. kép).

5 A dániai Himlingojéban előkerült fémserlegen egyértelmű a gyűrűs markolatú kard ábrázolása (3. kép).

6 Jó példákat idézhetünk a bosporusi sírsztélék köréből,

7 ahol a gyűrűs markolatú rövid kardot vagy tőrt a lovasok minden esetben a jobb combjukhoz rögzítve viselik (4. kép). A bosporusi - alapvetően a Kr.u. I. századra datált - ábrázoláscsoportnak a másik fegyvere mindenkor a bal oldalon hordott íj. (A római ábrázolásokra lejjebb fogunk kitérni.) A Kárpát-medencei szarmaták gyűrűs markolatú kardjai Az alföldi szarmata leletekben a gyűrűs markolatú kardok száma csekély. Ez azonban távolról sem jelenti egyértelműen azt, hogy kevésbé lehetett használatban, mint a sztyeppén. Az alföldi korai szarmata időszak4 HAZANOV 1971,12-13. 5 DVORNYICSENKO-FJODOROV-DAVIDOV 1994, rísz. 5. 6 LUND-HANSEN 1995, fig. 4: 6a, Taf. 2. 7 ROSZTOVCEV 1913-1914, LXXXIV.l.; DAV1DOVA 1990, 56-58. kat. 46-48. 63