Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)

Vörös Gabriella: Megemlékezés Kőhegyi Mihályról, a szarmata kor kutatójáról

VÖRÖS GABRIELLA: MEGEMLÉKEZÉS KŐHEGYI MI HÁ LY RÓL, A SZ A RM ATA KOR KUTATÓJÁRÓL Vörös Gabriella Megemlékezés Kőhegyi Mihályról, a szarmata kor kutatójáról „Szeresd a magad kis mesterségét, amibe beletanultál és találd benne kedvedet." Marcus Aurelius Elmélkedések. Negyedik könyv 31. Az elődöknek az a sorsuk, hogy egy idő után meghaladottá válnak, tudománytörténeti fejezetté, egyre kevesebbszer kerülnek lábjegyzetbe is, és legfőbb megtalálási helyük a bibliográfiák betűrendnek megfelelő oldalai lesznek. Érdemeik felemlegetése - jobbik esetben - bizonyos évfordulókon lesz aktuális, nagy és kerek évfordulókon néha emléktáblákat leplezünk le, aztán utcanevek, ligetek, intézmények előtt tűnődik az utókor a névadó nevét ízlelgetve: ki volt, mikor is élt és vajon milyen érdemeket szerzett, hogy ilyenfajta tisztesség érte. Kőhegyi Mihály, 2001-ben hunyt el, de nemcsak életműve, hanem alakja is élénken él még emlékezetünkben. Joggal érezhetjük, hogy máig nem zárult le munkássága, hála kivételes egyéniségének és szervezőképességének. A Móra Ferenc Múzeum régészeti évkönyvsorozatának 2001. kötete közli haláláig feldolgozott bibliográfiáját, de annak végén tizenhárom megjelenés alatt álló vagy előkészített munka is szerepel, természetesen társszerzők megjelölésével.

1 Nincs közöttük a madarasi monográfia, és gyanítható, hogy nem ez az egyetlen, hamarosan meg fog jelenni, és viselni fogja a nevét. Bevallom őszintén, hogy az elődökkel kapcsolatosan tudományuk mellett mindig nagyon érdekelt sok egyéb is. Hogy milyen módszerekkel dolgozott Párducz Mihály, hogyan ásatott Rómer Flóris, de az is, hogy milyen emberek voltak, életükben milyen szerepet foglalt el a tudomány. Hálás vagyok a sorsnak, hogy Jászdózsán egy bronzkori házat együtt bonthattam Bóna Istvánnal, hogy Dzsonival, azaz Szabó János Győzővel szarmatázgathattam egy egész napot Egerben. És hogy Kőhegyi Mihály egyik barátja - a szarmata kort illetően pedig - , a legközelebbi munkatársa lehettem. Mindig a túlélő szomorú kötelessége, hogy emlékezzen, 1 PAJOR 2001, 11 -16. és ha kell, mérlegre tegyen, összegezzen, értékeljen. Biztos vagyok abban, hogy fordított esetben ő sokkal frappánsabb lett volna, mint most én, persze összehasonlíthatatlanul egyszerűbb is lett volna a feladata... 2011-ben éppen 10 éve annak, hogy elment, ezért az alkalom kézenfekvő és a hely is az emlékezésre: BácsKiskun megye volt ténykedéseinek színhelye, Kecskeméten - Bajától jó messzire - székeltek mindenkori főnökei. Minden a megyéhez kötötte, születése, halála és ami közötte volt: életének munkával teli dolgos évtizedei. Mielőtt a címben megfogalmazott szűkebb témához kezdenék - elsősorban a fiatalabb kollégák kedvéért - röviden felvázolom pályáját. 1934. március 11-én Katymáron született. Középiskolába Baján járt, a III. Béla Gimnáziumba, ahol 1953-ban tett érettségi vizsgát. Ugyanebben az évben felvették az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának régészet szakára. Tanulmányainak befejezése után gyakornokként a Magyar Nemzeti 5