Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)
Kovács Loránd Olivér: Római építőanyagok. Téglavetőműhelyek azonosításának lehetősége gyártmányaik alapján. Egy táci (Fejér megye) római kori műhely
KOVÁCS I.ORÁND OLIVÉR: RÓMAI ÉPÍTŐANYAGOK Alapanyag A röntgen por-diffrakciós vizsgálat (4.kép) alapján diopszidot tartalmaz a kiégetett tegula anyaga. Ebből kiindulva dolomit tartalmú agyagot használtak alapanyagként. Soványító anyagnak nem tekinthető ez a dolomittartalom, mivel a vizsgálat az alkotó anyag szövetére készült el, tehát legfeljebb kis részben befolyásolta a soványító anyag (amennyiben volt) az eredményeket. A bélyegzés egyedisége 3 3 alapján helyi terméknek tekinthető, tehát a település körzetében található agyaglelőhelyeket kell számításba venni. Dolomitos agyagot a Tác és Polgárdi közötti É-D irányú dombhátság (5.kép) tartalmaz. A szállíthatóságot figyelembe véve a Ságvárra vezető út környékére lehet szűkíteni a szóba jövő területet. Az említett dombhátság legkeletibb széléből (Tác-Rét, Legelő) gyűjtött agyagminta - amely a táci vályogházakhoz kellő anyag kitermelése során keletkezett gödörből származik - vizsgálatának eredményei alapján egyelőre úgy tűnik, hogy az itt bányászott agyag lehetett a kiindulási alapanyag. E szerint a „TE PR műhely" és az „1971 műhely" azonos alapanyagból dolgozott annak ellenére, hogy az égetés utáni színe a két műhely termékeinek jelentősen eltér. Műhely elhelyezkedése A műhely helyének meghatározására részben szóba jöhet az agyagbánya körzete 3 4, amely teljesíti a nagyobb mértékű termelésre vonatkozó római szabályozás35 által támasztott feltételeket, de, mivel a műhely az ásatások jelenlegi állása alapján csak egy épület részére gyártott le egy sorozatot, ezért elképzelhető egy időszaki égetőhely létrehozása is, amely viszont nincs ilyen szabályokkal kötve. Ennek helye bárhol lehetett a település belterületén is. Méretezés A meglévő hosszúság és szélességadatok alapján úgy tűnik, hogy az egész sorozat tegulához ugyanazt a kivető keretet használták, vagy igen pontosan készítették 33 Hasonló bélyegzéssel ellátott tegulákat a tési evangélikus lelkész jelentett Rómer Flórisnak 1866/67-ben, de azóta se került be se a székesfehérvári se a veszprémi múzeumba egyetlen ilyen bélyegzéssel ellátott darab se Tésről, legalábbis a régészeti topográfia vonatkozó kötetének (Dax-Éri-Mithay-Palágyi-Torma 1972, 240.) megjelenéséig nem. 34 Itt elsősorban a helyi T.Sz működése idején Tác-Rét (legelő)-n a disznók által széttúrt „égett talaj"-t vehetjük figyelembe. 35 HD031535 el az összes példányt, mivel mindegyik tetőcserép külső mérete milliméter pontossággal egyezik. Ebből továbbá egyértelművé válik az is, hogy egy égetés során és igen jó hőeloszláslú kemencében égették ki a teljes sorozatot.36 Minden egyes ép darabon 53,5 cm hosszúságot és 40 cm szélességet lehet mérni. Az ehhez tartozó kivető keret mérete 7,5x5,5 tenyér (55,5x40,7 cm) lehetett. Az így kiszámolható átlag zsugorodás 2,65 %, amelybe belefér, hogy a hosszabb oldal zsugorodása 3,6 %, míg a rövidebb csak 1,7 %. Ez az eltérés az oldalhosszak, oldalperemek és a sík vastagsága által fellépő módosító tényezőknek köszönhető. Az oldalperemek szélessége a síknál és tetejükön a felső végen egyaránt 1,5 ujj +/- fél ujj, bár a kevés épen megmaradt darab esetében megfigyelhető legfeljebb pár mm szűkülés a tetején mért szélességnél a síkhoz képest. Ugyanez a méret igaz az itt, a felső végnél mérhető kiemelkedésre is. Ugyanilyen képet mutatnak az oldalperemek az alsó végnél is. A síknál és a tetejükön mérhető 2,5 ujj +/- fél ujj szélesség, ha el is tér, akkor is csak néhány mm-t, és minden esetben a felső a kisebb. A kiemelkedés megegyezik a felső végnél mérhetővel. Annál a két esetnél, amikor megállapítható volt a felső illesztési kivágás hossza, egy tenyér volt. Az alsó illesztési kivágásokból lényegesen több volt vizsgálható. Változatosabb képet mutatnak, mint az eddigi adatok, de minden esetben valamely méretük 3 7 az egy tenyér hosszt mutatja, tehát ezeknél is ez volt a megadott méret. Az ezeknél mérhető dőlésszög a legkevésbé egységes. Legtöbbjük azonban a 30 - 40° közötti tartományba esik. A négy ebből a tartományból kieső darab közül az egyik biztosan rontott, mivel jobb oldali kivágása ugyan 45°, de a bal oldali viszont már 30°. Egy további darab esetében felmerülhet a lehetőség, hogy szándékkal készítették 45°-osra, mivel mindkét oldalán ugyanekkora. A fennmaradó két töredéknél viszont csak az egyik oldal van meg, tehát nem ellenőrizhető, hogy rontott-e vagy szándékos. A legutóbb tárgyalt négy darab ellenére biztosnak tekinthető, hogy az illesztési kivágások szöge is meg volt határozva annak ellenére, hogy mai szemmel a 10° széles sáv soknak tűnik. A 36 A nem egyenletes hőeloszlásból és a kivető keretek eltéréseiből adódó különbségek jó példája az „1. épület műhely" anyaga. 37 Vagy belső hosszuk vagy a külső hosszuk, amelyek ideális esetben egybe esnek vagy csak igen kicsi az eltérés. 55
