MLE 2007. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2008)

I. ÁLLOMÁNYVÉDELMI SZEKCIÓ

kell gyűjteni a látható és a nem látható tényeket, azok véleményezése nélkül. Nem látható tény pl. a raktári szellőztetési gyakorlat. A kockázati tényezők elemzése Az összegyűjtött tényszerű adatokat összevetésük után rendszerbe helyezve értékelni, rangsorolni kell, vagy legalábbis kiemelni a legnagyobb veszélyt jelentő tényezőket. Az elemzéshez szükség lehet további információgyűjtésre, különböző statisztikák (meteorológiai, bűnügyi, katasztrófavédelmi stb.) tanulmányozására, valamint a hosszú ideje az intézményben dolgozó munkatársak ismereteire a levéltár épületének történetéről, átalakításokról, kisebb-nagyobb katasztrófákról, káreseményekről. Az elemzés során az információkat össze kell vetni, illetve kiegészíteni a társintézmények hasonló adataival és tapasztalataival, mert így pontosítható a becslés a kockázati tényezők előfordulását illetően. A kockázati tényezők kiértékelése Az összegyűjtött információk alapján megállapítható, hogy mely kockázati tényezők előfordulása a legvalószínűbb, illetve melyek jelentenek komoly veszélyt a levéltári anyagra az adott intézményben, vagy épületben. A kiértékelés során az alábbi kritériumok alapján lehet meghatározni a kockázati tényezők a mértékét: • Milyen hamar várható a kockázati tényező megjelenése? (1, 10, 100 éven belül?) • Mekkora károsodás ér minden érintett iratot? (Pl. egy csőtöréskor az elázott iratokon mekkora információvesztés várható a tinta oldódása miatt.) • A gyűjtemény mekkora része érintett? (Pl. A csőtöréskor hány doboz, vagy csomó irat fog várhatóan elázni.) • Mennyire fontosak az érintett iratok? (Az érintett iratok jelentőségét, értékét a prioritási rend alapján kell megállapítani.) A kérdésekre adott válaszok az alábbi táblázatban megadottak szerint pontozásra kerülnek és a pontokat összeadják. Az összpontszám adja meg egy-egy kockázati tényező esetében a kockázat mértékét.