MLE 2007. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2008)

V. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK SZEKCIÓJA

Stratégia és csapat Ha levéltárunkban nincs szabad raktárkapacitás, persze eleve reménytelen a kérdéssel foglalkozni. Azonban ha ez az elemi feltétel fennáll, akkor is megfontolandó néhány kérdés: hányan menjenek ki a kollégák (ha többen vannak egyáltalán), kiket vigyenek magukkal, ki végezze addig a kutatószolgálatot, és legfőképp: A. nem törünk ajtóstul a házba, azaz előbb felmérjünk a terepet, majd más alkalommal visszatérve elszállítjuk, amit kell (esetieg digitalizáljuk és így mentjük meg az utókor számára), vagy B. helyben (esedeg a levéltárban) rendezzük, majd dobozolva és jegyzékelve meghagyjuk eredeti helyén, avagy C. kimegyünk és mindent viszünk, mint a bank a rulettben? Ennek lesz ugyanis függvénye módszerünk, amelyet esetleg évtizedekig (!) követünk munkánk során, valamint a szükséges hardver: négy kerék, egy-két laptop és egy szkenner vagy fényképezőgép is ettől függ. Induljunk ki szűkös személyi kapacitásunkból, hiszen azzal szeretnénk takarékoskodni, amiből a legkevesebbel rendelkezünk. Ez a mi esetünkben jelenleg két státuszban három főt jelent. Ebből a szemszögből az iratképzőnél helyben rendezni és digitalizálni eleve reménytelen, hiszen ezzel a módszerrel legfeljebb egy irattárral végezhetünk egy nap alatt, a digitalizálás pedig még ehhez képest is reménytelenül elnyújtaná munkánkat.

74 Az előzetes iratfelmérés magától értetődően legalábbis megduplázná a teendőket: kétszeres megtett út kétszer annyi szervezéssel. Marad tehát a bankos módszer: kimegyünk és lehetőség szerint mindent elviszünk, ami értéket képvisel. Döntésünket természetesen befolyásolta, hogy egyházmegyénk területén meglehetősen sok, összesen 141 darab 1900 74 A cÜgitalizálási munka időigényéhez: CSEH GERGŐ BENDEGÚZ KÖRMENDY LAJOS - RÁCZ GYÖRGY: Digitalizálás a levéltárakban. Levéltári Szemle 52/3. 2002. 11-12. Az azóta bekövetkezett technikai fejlődés véleményünk szerint érdemben nem gyorsította az eljárást.