MLE 2007. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2008)

I. ÁLLOMÁNYVÉDELMI SZEKCIÓ

Az eredeti iratanyag savtalanításának minősítését csak a vele együtt kezelt tesztpapírok vizsgálatával lehet elvégezni, mert a kémiai vizsgálatok, roncsolással járnak. Az ellenőrzések 10 000 laponként háromféle tesztpapíron történtek. A savtalanítás után visszaszállított levéltári anyag ellenőrzése szemrevételezéssel történt, a roncsolással járó kémiai vizsgálatokat az iratokkal együtt kezelt tesztpapír mintákon végezte az akkreditált laboratórium. A lapok hullámosodása és csekély térfogat-növekedése az iratanyag nagy részében megfigyelhető volt, az íróanyag (csak esztétikai jellegű!) károsodása, illetve fizikai sérülés a kezelt lapok kevesebb, mint 1%-ánál jelentkezett. A pH értékek minden esetben megfelelőek voltak, azonban az alkáli tartalék mennyiségében nagy eltérések voltak tapasztalhatók. Ezt a kezelőoldat minőségének változása okozta, ami a folyamatos kontrollal szinten tartható. A tapasztalat egybevág a szakirodalmi adatokkal, és alátámasztja az alkalmazott két vizsgálati módszer minőségellenőrzésre való használatának fontosságát. A projektről készített beszámoló hat pontban foglalta össze a bizottság által tett megállapításokat és javaslatokat. 1. A savtalanítási programnak csak, mint egy nemzeti, vagy intézményi megőrzési stratégia részének van létjogosultsága. Állományvédelmi felmérések eredményeinek alapján felépített stratégia egyik, fontos elemeként kell kiválogatni azokat az iratokat, amelyek eredetiben való megőrzése feltétlenül indokolt. A kiválogatás sarkalatos szempontja az iratértékelés. 2. A hazai levéltárakban őrzött savas iratok élettartamának meghosszabbítására tömeges (gépi) savtalanítási eljárás alkalmazásával a technikai lehetőség adott. Jelen ismereteink szerint három technológiával kezdődhetne meg a kiválogatott iratok kezelése.