MLE 2007. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2008)

III. INFORMATIKAI SZEKCIÓ

Torontói tételek Az első összejövetelen felállították kialakítandó szabvánnyal kapcsolatos alaptételeket. Ezt a dokumentumot Torontói tételeknek (Toronto Tenets) nevezték el, játékosan utalva az EAD kialakítása során hasonló szerepet betöltő dokumentumra, az Ann arbori egyezményre (Ann Arbor Accords). A dokumentum leszögezte: a levéltári irat pontos megértéséhez elengedheteden, hogy a leírás tartalmazza a létrejöttével és használatával kapcsolatos körülményeket is, melyek közül legfontosabbak azok az információk, melyek az irat létrehozásának felelősségét tisztázzák, amit általában szervezet vagy személy(ek) viselnek. A felhasználó ezen információk birtokában alaposabban megérti az iratot, mivel ismerni fogja azt a kontextust, összefüggésrendszert, melyen belül a szervezet vagy személy működött és létrehozta az iratot. A model elsősorban a létrehozó entitások leírását célozza meg, mint a levéltári leírás központi összetevőjét, de elismeri, hogy léteznek más hasonló, a levéltári leírásban fontos információk is, például a szerepek, ügyvitel, földrajzi helyek, események, fogalmak és témák, de ezekkel jelen modell nem foglalkozik. Definíciók és használat 1) A kontextus-információt azon az információk alkotják, melyek az irat létrehozásának és használatának körülményeit írják le. A kontextus tartalmazza az iratok létrehozásában, használatában vagy az Íratok tárgyában érintett személyek, szervezetek, családok azonosítását és jellemzését, valamint a köztük fennálló kapcsolatokat. 2) A kontextus információ nem más információforrásokat leíró metaadat, hanem olyan entitásokat ír le, melyek a részeit képezik annak a környezetnek, melyben az információforrások (iratok) léteztek. 3) A kontextus információk leírása a levéltári információs rendszerben közvedenül támogatja az iratok összetettebb leírását és megértését. 4) A kontextus információk ezen felül függeden információforrások is. 5) A modell támogatja az adatcserét és -megosztást, különösen akkor, ha a (levél-, kézirat-, könyv- stb.) táraknak olyan anyagaik vannak, melyeknek közös a kontextusa (pl. létrehozója, tárgya).