MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

I. EGYESÜLET TÖRTÉNETI SZEKCIÓ - ERDMANN GYULA (Békés Megyei Levéltár): A Magyar Levéltárosok Egyesülete a rendszerváltás után

Egyesületünk számára természetesen soha nem lehetett közömbös a szakképzés helyzete. Nehezen ment az előrelépés, bár többször is szerepelt a témakör egyesületi konferenciákon, vándorgyűléseken. Hosszú időn át gondot okozott a levéltáros-képzés „középkorász" jellege, a modern iratokkal kapcsolatosan átadott ismeretek elégtelensége. Jó pár éve változott már a helyzet, manapság viszont kissé aggódva halljuk az egyetemi levéltáros képzés elbizonytalanodó helyzetét. Reméljük, csak múló zavarokról lehet szó. A közép káder-képzés sokáig gyenge lábon állt: 1978-tól az UMKLben folyt ilyen képzés, 1984-től szervezett tanfolyam is indult vizsgával, igazolással — amely a levéltárakban átsorolást jelentett, de az irattárakban nem biztosított előrelépést. 1990-re sikerült az iratkezelői, levéltárkezelői szakképesítést hivatalossá tenni, „szakmásítani", az OKJ-t is módosítva. Sikeres kezdeményezés volt (az MEE is sokat tett érte) a MOL-ban 1997-ben kezdett segédlevéltáros-képzés. Ez középkádereink számára jelent szakmai és besorolási előrelépést. Az MLE a tanfolyamokhoz többször is szerzett pályázaton NKA támogatást, ami csökkentette a résztvevők, ill. a küldő levéltárak terheit. 2000—2004 közt NKA támogatással folyt a nem levéltár szakos levéltárosok továbbképzése is (a MOL segédlevéltáros-képzése ill. az ELTE levéltár szak keretében). A képzés folytatódik. Egyszeri lehetőség volt az ELTE 16 fős levelező levéltáros képzése, amit az MLE jelentős pályázati összeggel segített. A kötelező, 7 éves ciklusokra osztott továbbképzésekhez elkészült (végre) 2004-ben 13 továbbképzési program, és megtörtént az akkreditáció, indulhatott a képzés. Egy ponton nem sikerült az előrelépés, és ez az állományvédelem. Mintegy 8-10 éve van terítéken, de kevéske az eredmény. 1997-ben indult ugyan hároméves restaurátorképzés, ez azonban csak a műhelyvezetőket képzi. Nagy a hiány középfokú áUományvédelmi asszisztensekben. Az MLE 1999—2000-ben elkészítette a tanfolyam tanrendjét, óratervét, ám nem akadt váUalkozó pl. a tanműhely üzemeltetésére, sőt az oktató gárdát sem sikerült biztosítani, s így jelentős, elnyert összeget is vissza kellett az MLE-nek fizetnie az NKA kasszájába. Kevés a műhelyek kapacitása, kevés a szakember - s mindkét vonalon hiányzik az előremutató mozgás. Összességében az MLE tisztesen helytáUt 1988/89 és 2005 között. A kihívásokkal időben szembenézett, s tette, amit tudott. A felsorolt eredmények dicsérik a munkát, a sikertelenségek jelzik a levéltárügy még mindig alacsony kormányzati eUsmertségét, a pénzügyekért felelős kormányzati tisztviselők érzékedenségét, a múlt kincsestárai iránti közömbösségüket.