MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

I. EGYESÜLET TÖRTÉNETI SZEKCIÓ - KlSASSZONDY ÉVA (MOL): A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének története 1935-1951 között

szervek iratainak begyűjtésével. Javasolta, hogy az irattárak a vármegyei levéltárak felügyelete alá kerülj enek.

3; 1939. szeptember l-jén Németország megtámadta Lengyelországot, és ezzel kezdetét vette a II. világháború. A II. bécsi döntés nyomán ÉszakErdély 1940 nyarán visszakerült Magyarországhoz. Az Egyesület a következő rendes közgyűlését 1940. december 7-én tartotta a Magyar Tudományos Akadémia előadótermében. György Lajos: erdélyi könyvtár- és levéltárügy című ismertetésében bemutatta azt a pusztítást, amely a közgyűjteményeket a román fennhatóság alatt érte. Előadása végén kérte a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületét, hogy „erkölcsi erejükkel, tekintélyükkel és szellemi súlyukkal sorakozzanak hathatós segítségükre, hogy a magyar tudományosság és közművelődés erdélyi tényezői ismét magaslaton teljesíthessék nemzeterősítő rendeltetésüket" Elhangzott Trócsányi Zoltán: }r

A XVIII. század magyar könyveinek példányszáma és olvasóközönsége", valamint Jánossy Dénes: ,y\ modern irattár problémái' című előadás. Jánossy összefoglalójában rámutatott mindazokra a nehézségekre, melyekkel a levéltárosoknak meg kell küzdeni azért, hogy az iratanyag fennmaradását biztosítsák. Kifejtette, hogy „a hatóság irattárak a jövő történetírásának olyan közvetlen forrásai, amelyeknek mindenkori állapota — a hazai levéltárügy szempontjából - semmiképpen sem közömbös, ha súlyt helyezünk arra, hogy azok az idő folyásával jogi tartalmuk elévülésével történeti kúfőként felhasználhatók legyenek. Ezz

e

^ szemben azonban meg kell állapítanunk, hogy a kormányhatóságoknak alárendelt közhatóságoknál, hivataloknál és intézményeknél igen gyakran hiányzik annak világos félismerése, hogy irattáraik, mint a természetes és jogi személyek jogain és kötelességein túlmenőleg a történetírásnak is forrásai, gondos kezelést igényelnek" Ezért van az, hogy a legtöbb helyen az irodai célokra alkalmatlan, sötét és nedves helyiségek szolgálnak irattáml, sőt „az irattár fogalma néha hol a raktár, hol a lomtár fogalmával egyesül." A negatív tapasztalatok miatt „semmiképp sem oszthatjuk azt a külföldön is néhol elterjedt felfogást, mintha az aktákat termelő hatóságok volnának egyedül és kizárólag hivatva annak elbírálására, hogy az irattárakat miképpen kezeljék és hogy mi aZj ami bennük időtálló a jogkereső nagyközönség és a történetkutatás szempontjából"

4,2 Jánossy hangsúlyozta, hogy az irattárak problémái a hazai levéltárügy országos feladatainak lényeges elemei, ezért „a levéltárnok van hivatva arra, hogy az államhatalom és az országos jellegű magángazdasági szervek életmegnyilvánulásainak 7Q SlNKOVICS ISTVÁN: i. m. 340-341. p. 40 GYÖRGY LAJOS: Az erdélyi könyvtár- és levéltárügye. Évkönyv III. 12. p. 41 JÁNOSSY DÉNES: A modem irattárak problémái. Évkönyv III. 13. p. 42 Uo. 15-16. p.