MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

VI. KÖRKÉP A HATÁRON TÚLI EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - SZÖGI LÁSZLÓ (ELTE Levéltára): A Gyulafehérvári Érsekség Levéltárának rendezése. A levéltár története

egyházmegyei levéltárakon belül önálló egységet (fondcsoportot) alkotnak a plébániai és a főesperességi levéltárak. A Gyulafehérvári Főegyházmegye méretei és a korábban már említett, tervezett és részben már megvalósult gyűjtőlevéltárak létesítése miatt ezeket az egységeket mostani segédletünkben nem szerepeltetjük. Célszerűbbnek látjuk, ha ezen anyagokat önálló segédletekben, az egyes gyűjtőlevéltárakról készítendő repertóriumokban fogják ismertetni. Az ötödik fondcsoportban a hazai elnevezést átvéve, az egyéb egyházi szervek, szervezetek iratait helyeztük el, gyakorlatilag az igen kis mennyiségben megmaradt szerzetesrendi iratokat. A hatodik fondcsoportba a személyi hagyatékok kerültek, míg a hetedikbe a gyűjtemények. Ide tartozik többek között az oklevéltár, a kéziratos térképek gyűjteménye, a tervtár, a fényképtár és a pecsétgyűjtemény. A legtöbb irat latin, magyar és német nyelvű, emellett román és olasz, de a gyűjteményekben találunk örmény és héber nyelvű levelezést is. A levéltár legkorábbi irata 1429-ből származó oklevél, amelyben egy 13. századi oklevelet írnak át. Folyamatos iratsorozatokkal a levéltár a püspökség visszaállításától, 1715-től kezdve rendelkezik. Az ennél korábbi évekből közel 1000 dokumentum maradt meg eredeti, vagy átírt formában, ezeket a sorozat következő kötetében Bernád Rita részletesen ismerteti. Az utolsó feldolgozott irat 2000-ben keletkezett. A megjelent repertóriumban bemutatott iratanyag mennyisége mintegy 970 folyóméter.