MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

VI. KÖRKÉP A HATÁRON TÚLI EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - SZÖGI LÁSZLÓ (ELTE Levéltára): A Gyulafehérvári Érsekség Levéltárának rendezése. A levéltár története

cikke. 1756-ban bizottságot küldtek ki a gyulafehérvári levéltár állapotának megvizsgálásra, amely aztán elhatárolást végzett az archívumban. Különválasztották egyrészt a csonka, töredékes s így jogbizonyításra már nem használható okleveleket, másrészt az egyéb „haszontalan" anyagot: a fejedelmek levelezését a portával, a ftscalis uradalmak urbáriumait, a fejedelmi jószágok stb. tisztjeinek utasításait, a gazdasági és egyéb vonatkozású levelezésanyagot. Bcnkő Mihály olvasókanonok 1786 táján átalakítatta a levéltár berendezését, s a levéltári anyag egy részét a székesegyház előcsarnokába tétette ki, ahol aztán el is tűnt belőle jócskán, míg a káptalan többi tagjai észbe kapva, a káptalan felső sekrestyéjébe záratták el ezeket az iratokat. A levéltár anyagának csökkenését idézte elő az Erdélyi biscalis Levéltár felállítása is; gyakorlatilag 1769-től hozták létre a kincstári jogokat biztosító iratok őrzésére. Széles gyűjtőkört nyert: a gyulafehérvári levéltárból is kiemelhette a kincstári jogokat biztosító iratokat. Minthogy a segédkönyvekben nem jegyezték fel, hogy mi került át az új levéltárba, s ott sem rögzítették az iratok provenienciáját, pontos képünk nincs az átvett anyag mennyiségéről, de feltehető, hogy ez jelentős volt. Batthyányi Ignác erdélyi püspök négy vaskos kötetre való iratot válogatott ki elsősorban a fejedelmek diplomáciai és egyéb titkos levelezését és udvartartásukat illetőleg. Ez az iratanyag később már nem került vissza a levéltárba. Az anyag alapos rendezésére csak a 19. század harmadik negyedében került sor; a munka elsősorban Beke Antal (1838-1913) érdeme. A különböző intézmények anyagából összeállt, Gyulafehérváron őrzött országos levéltár önálló története 1882-ben zárult le. Hosszas előzetes tárgyalások után ebben az évben született törvény (az 1882: 23. tc.) a volt erdélyi kormányhatóságok levéltári anyagának, valamint a két erdélyi hiteles hely ún. „országos levéltári" anyagának a Magyar Országos Levéltárba való beszállításáról. A hiteles helyek esetében tehát el kellett választani egymástól a világi, állami jellegű ún. „országos" levéltári anyagot és e testületek saját iratait. Mivel a levéltári rend tárgyi jellegű volt, ezért nem volt mód az iratok proveniencia szerinti pontos elkülönítésére. A Gyulafehérváron maradó anyagot Beke Antal választotta ki. A Magyar Országos Levéltárba került anyagról pontos leltár készült. Máig megmaradt, tartalmilag azonban nem pontos megnevezése „A gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent hiteleshelyi (országos) levéltára". A C iyulafehérvárott maradt iratanyagról a szétválasztást végző Beke Antal tett közzé egy három részből Trócsányi Zsolt: im: 126.o.