MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

VI. KÖRKÉP A HATÁRON TÚLI EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - SZÖGI LÁSZLÓ (ELTE Levéltára): A Gyulafehérvári Érsekség Levéltárának rendezése. A levéltár története

döntést a szekularizált hiteles helyek további működtetéséről. „Elhatároztatott, hogy négy kitűnő nemes férfiú választassék ki, akik a keresztyén hit és becsület által köteleztetve, Gyulafehérvárott hatalmukban bírják a szentélyben, vagyis az iratok őrzőhelyén található összes kiváltságleveleket és okleveleket, s szorgalmasan gondozzák azokat. Tőlük vétessenek ki a régi szokás szerint iratok másolatai iratkerestető vagy felszólító levelekkel." 16(1 Az országgyűlés határozata alapján, lehetőség szerint minden bevett felekezet tagjai közül választották ki a requisitor (megkeresésekre az iratokat kiválasztó), illetve conservator (az iratokat biztonságosan megőrző) munkakörben dolgozó levéltárosokat. Természetesen a gyulafehérvári levéltár állománya is megtizedelődött a 16-18. századi pusztítások során. A források 1565-ből és 1601-ből is említik, hogy a felekezetváltás során kirabolták a gyulafehérvári székesegyházat. A levéltári anyagot nyílván már ekkor is kár érte. A későbbi pusztulásokról hiteles dokumentumokkal rendelkezünk. Szamosközy István, a híres erdélyi humanista történetíró, aki korábban Kovacsóczy Farkas erdélyi kancellár pártfogoltjaként és Sombori Sándor kísérőjeként előbb 1587 és 1590 között Heidelbergben, majd 1591 és 1593 között Padovában tanult, hazatérése után 1594-ben levéltáros lett a gyulafehérvári káptalani levéltárban. Ez az archívum, a kolozsmonostori konvent levéltárával együtt ekkor már állami intézménynek számított, ahol a nemesség és az erdélyi társadalom különböző csoportjai számára közhitelű szolgáltatásokat lehetett igénybe venni. ' Gyulafehérváron a levéltárban komoly képzettségű emberek dolgoztak, mert pl. Szamosközy egyik társa az a Laskai (Laszkói) János volt, aki Wittenberg egyetemén tanult és Werbőczy Hármaskönyvét fordí162 totta magyarra. A 15 éves háború utolsó harmadában Erdély pusztító hadjáratok színhelyévé vált. Basta generális, majd Székely Mózes csapatai többször rabolták végig az országot, iszonyú pusztítást hagyva maguk után. Az első nagy kár 1601-ben következett be, amikor Basta és Vitéz Mihály keresztesmezei táborából a Rácz György vezette katonaság rátört Nagyenyedre és Gyulafehérvárra, „feltörték a levéltár ajtaját, szétszórták, karddal Trócsányi Zsolt: im: 125.o. 161 Szamosközy levéltárosi pályafutására az Erdélyi Országgyűlési Emlékek V. kötet 269-270. o. alapján lásd Sinkovics István: Szamosközy István — Bevezetés az Erdély története 1598-1599,1603 c. műhöz. Magyar Helikon Budapest 1977. 10-16.O. 162 Laszkói 1599-ben a Sellenberki csatában halt meg Mihály vajda seregei ellen harcolva.