MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

III. HATÁRON TÚLI MAGYAR LEVÉLTÁRAK - FOKI IBOLYA (Zala Megyei Levéltár) Beszámoló a Maribori Területi Levéltárban (Pokrajinski Arhiv Maribor) végzett kutatásokról

tartományi kormányzat fondjaiban lelhetők fel adatok a különböző ügyekben ott megforduló magyarokról. 1918 után a magyar-szlovén hatalomváltást dokumentáló néhány fondot ajánlotta figyelmünkbe, amelyek 1918 és 1924 közötti iratanyagot foglalnak magukba, és véleménye szerint számos információt tartalmaznak a kisebbségbe kerülő magyarságra, a velük való akkori bánásmódra vonatkozóan. Közlése szerint mind az 1918 előtti, mind az 1918 utáni, említett fondok jól el vannak látva segédletekkel. A másik intézmény, amellyel kapcsolatba léptünk a Maribori Püspöki Levéltár (Skofijski Arhiv Maribor) volt. Innen nem kaptunk túl bőséges információkat, annyit azonban sikerült megtudni, hogy megtalálhatók náluk a muravidéki plébániák anyakönyvei - a legrégebbi Bántomyáé (Turnisce) 1677-től kezdődően -, az ezen plébániák történetét kutató személyek fondjai, illetve kutatásaik eredményei. Ezenkívül a szlovén levéltárosok múlt ősszel, Muraszombatban tartott vándorgyűlésén folytatott beszélgetésekkor sikerült megtudnom, hogy a Muraszombati Területi és Tanulmányi Könyvtárban (Pokrajinska in studijska knjiznica Murska Sobota) is őriznek valamennyi levéltári anyagot. Ez állítólag a Szapáry család levéltárából származik, mindenesetre érdemes lenne utánanézni. Az elmondottak kapcsán végül három, további megfontolásra érdemes javaslatot, illetve kérdést fogalmaznék meg: 1. Meg kellene teremteni az anyagi forrásokat az utóbb említett intézményekben történő helyszíni feltárások elvégzésére. El kellene dönteni, hogy kiterjedjen-e a kutatás a nem magyar provenienciájú, de magyar vonatkozású iratokra is. 2. Meg kellene fontolni, hogy mit kezdhetünk a magyar nyelvű iratokról rendelkezésre álló szlovén segédletekkel. Érdemes-e ezeket visszafordítani magyarra? Mi kerül többe, a fordítót fizetni, vagy a helyszínen, többszöri kiutazással, magyar levéltárosok által a fontosabb iratokról egy újabb jegyzéket készíteni? Felmerülhet az a lehetőség is, hogy ezt a munkát rábízzuk az ott dolgozó vagy tanuló kisebbségi magyar szakemberekre. Ha ezt tesszük, akkor mindenképpen segíteni kell őket a szakterület fogalmi rendszerének és szakkifejezéseinek használatában. Általában azt tapasztaltuk, hogy nyelvtudásuk tolmácsoláshoz kiválóan megfelel, magyar nyelvű, írásbeli szakmunka elkészítéséhez azonban támogatást igényelnek. Ha a munkát ők végzik el, annak publikálásra való alkalmassá tételéhez, sok utólagos egyeztetés, javítás szükséges, ami csak személyes találkozásokkal bonyolítható le, s ennek szintén van költségvonzata. 3. Végül egy szintén megoldásra váró gyakorlati problémát vetnék fel: a kiküldött magyar szakemberek számára valamilyen forrásból meg kellene teremteni egy reális összegű rezsiköltséget. Kiküldetésünk alkalmával