MLE 2005. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2006)

NÓVÁK VERONIKA: Levéltári törvény és levéltári hálózat alakulása 2002 után

kezdeményezőknek. Jelenleg elkészült a belügyminisztérium hivatalos módosító javaslata, róla azonban már csak a jövő parlament képviselői döntenek. A javaslat az iratképző szervek kötelességeinek módosításával számol, bizonyára lényegesen enyhíti majd azokat. A levéltári törvény legnagyobb pozitívuma az időhatár nélküli kutatás lehetősége. Persze ez főleg a kutatóknak előny a levéltárosoknak sok problémát okoz. A törvényben megszabott feladatok magukkal hozták, hogy a levéltárosok döntő többsége az állami köztisztviselők csoportjába került. Persze két év tapasztalata után már tudjuk, hogy ez sem a legjobb megoldás volt, hiszen így annak ellenére, hogy egyetemi szintű szakmai képesítéssel rendelkezünk, bekerültünk azok közé (értsd az állami köztisztviselőket!), akik számára mivel nem létezik egyetemi szintű szakképzés sorra találják ki a részképzéseket. így rendszeressé váltak számunkra is a kötelező közigazgatási tanfolyamok, tréningek, az európai számítógépes szakképzés és sok más. Persze az ilyen általában teljesen hasztalan képzés, és vizsgák a szaktevékenységre szánt időnket vonja el. Egyre inkább a köztisztviselők csoportjába sorolnak bennünket, ami ugyan néha kényelmes is lehet, de a levéltáros meggyőződésem hogy annál jóval több, csak félő, hogy arra a munkára, ami tudományos szintre emeli nálunk, Szlovákiában már nem marad sem ideje, sem kedve. A 2002ben elfogadott A levéltárakról és irattárakról, vakmint más törvények módosításáról szóló törvény jelentős állomása a szlovák levéltárügynek. Első ízben sikerült egységes álkmi levéltári rendszert kiépíteni a belügyminisztérium egyenes irányítása alatt. Ugyancsak sikerült a törvénnyel a jövő levéltári dokumentumai a jelenlegi élőiratok feletti levéltári felügyeletet biztosítani. A törvény legfőbb pozitívuma a levéltári dokumentumok szabad időhatár nélküli kutatása.