MLE 2005. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2006)

HALÁSZ ÉVA (PhD): Elmélet és valóság. - Állományvédelmi tapasztalatok ösztöndíjas kutatások során

akarták a kutatók munkáját zavarni a telefonálással, a különböző megbeszélésekkel. Ebben az esetben további problémát jelent az, hogy az ideális állományvédelmi feltételek teljesülése mellett nem lehetett a kutatók számára megfelelő munkakörülményeket teremteni. Tűzvédelmi szempontból okozhat nehézséget az, hogy a kutatóteremként szolgáló raktárhelységben kapott helyet az épület szerverszámítógépe is, ami miatt a raktárakban szintén fontos áramtalanítást sem lehetett elvégezni. Egyedi védelem. A középkori dokumentumokat a levéltárakban eltérő módon őrzik, ami természetesen abból is fakad, hogy a levéltár a pertinencia vagy a proveniencia elvét alkalmazza-e. A Horvát Nemzeti Levéltárban a proveniencia elve szerint nem bontották meg az eredeti levéltári rendet. így ha a középkori anyag a későbbi korból származó iratok között található, általában nem alkalmaznak az adott dokumentumra semmi „egyedi védelmet". Ha különböző okok miatt a Mohács előtti oklevelek együtt találhatóak (városi levéltárak korai anyaga, esedegesen a pertinencia elvének érvényesülése), akkor sem minden esetben kapott egyedi védelmet — palliumot vagy borítékot az anyag. Ha szükséges, akkor összehajtva helyezik a dobozba illetve a borítékba a diplomákat. Zágráb Város Levéltárában a középkori anyagot egyesével, savmentes papírból méretre készült borítékokban, hajtogatás nélkül tárolják, míg az Akadémia Levéltárában szabványméretű borítékokban, ha a diploma mérete indokolja, összehajtogatva. Pecsétek. Az egyes oklevelek őrzési módszere kapcsán merül fel a középkori anyag egyik legsérülékenyebb részének: a pecséteknek a kérdése. Itt tapasztalataim meglehetősen vegyesek voltak. Nem mindenhol törekednek arra, hogy a sigillumok állapotát minden elérhető módszer segítségével konzerválni igyekezzenek. A függőpecsétek közül azok vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, amelyek olyan okleveleken találhatóak, melyek egyedi védelem nélkül, több másik függőpecsétes oklevéllel vannak egy dobozba rendezve, és a kutatók számára nem másolati példányok, hanem az eredeti diplomák hozzáférhetőek. Ezek a pecsétek „kilógnak" az oklevelek közül, a levéltári dobozban egy helyre koncentrálódnak, a doboz mozgatása közben rázkódnak, egymáshoz súrlódnak. Ezzel az állaguk romlik, a pecsétek képe gyakran válik értékelhetedenné. Ha az oklevelek