MLE 2005. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2006)

CSEH GERGŐ BENDEGÚZ (ÁBSZTL): Egyes állambiztonsági irattípusok forrásértéke és forráskiadási problémái

NYULÁSZINÉ STRAUB ÉVA (Magyar Országos Levéltár) A személyiségi jogok védelmének elvi kérdései és gyakorlati problémái a Levéltárakban A személyiségi jogok védelme már az 1969. évi 27. számú törvényerejű rendeletben — amit precíznek nem nevezhető megfogalmazással levéltári törvénynek neveztünk — illetve az annak végrehajtásaként 1971-ben kiadott A Levéltárak ügyviteli szabályzatában megjelent. Akkor még zsinórmértékül csak a természetes személy születéséhez, halálához, vagy e két adat mindegyikének hiányában az irat keletkezésének dátuma szolgált. Ebből adódott az az érdekes kutatási zsákutca, amikor az egyházi anyakönyvek mikro filmjeinek többsége nem volt kutatható a születéstől számított 90 éves időhatár miatt. (1985-ben évült el a korlátozás.) A rendszerváltással megváltozott politikai berendezkedés és társadalmi rend — most csak szigorúan témánkat tekintve — gyökeres változást hozott a személyiségi jogvédelem addigi alaphelyzetéhez képest. Ez a változás lassan kristályosodik ki — és nem véledenül használom a jelen időt, hiszen e kérdéskörben még mindig akadnak rendezeden, vagy éppen egymásnak ellentmondóan szabályozott kérdések, a politikától erősen befolyásolt, az alapelveket felülíró, az irat keletkezésének helyét és idejét alapul vevő egyedi rendelkezések. Mielőtt elszabadulnak a gondolatok, szabadjon 2 példát kiragadni. Ilyen például a sokak által ismert kórházi kórlapokra vonatkozó ellentmondó rendelkezés: selejtezhető, nem selejtezhető és ki őrzi problémakör, vagy a közszereplők körének meghatározása. A levéltári kutatást érintően a személyiségi jogvédelem a korábbi időbeli korlátozást túllépve adattípusokra is kiterjesztette az