MLE 2005. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2006)

SÖLCH MIKLÓS (MOL): Fejér György királyi könyvtáros és a Codex diplomaticus

nemzet történetíróit és oklevelek tucatjait mentette át az utókornak. Az egyedül végzett munka nem tette kora iránt érzékeden szobatudóssá szerzőnket. Élénken figyelte az eseményeket, tanította az ifjúságot, prédikált a híveknek, buzdította a szellem embereit. A szabadságharc leverése után tárgyilagos tanulmányban elemezte a forradalom okait és kimutatta, hogy annak nem a nemzet nyughatadansága, vagy királyellenessége volt az oka, hanem a hatalom gyakorlóinak erkölcstelensége, a jogtalanságok nagy száma és a szükséges lépések elodázása vezetett a szerencsédenséghez. Erkölcsi kötelességének érezte, hogy életének alkonyán, 82 évesen „midőn mind a gyűlölség, mind a hí^elkedés ideje lejárf a nemzet védelmében megszólaljon. így ír: „Polgári alkotmányunk, nemzeti díszünk, utóinknak is örökök egyetemben: ők méltán számot kérhetnek annak elvesztéséről tőlünk, kik most élünk, s ha pulyaságból, annak nem védelméből vesztettük azt el, örök átok szállana és száradand reánk. Ennek elhárítására szükség volt írnom." De nemcsak írásaival állt ki a megújulás eszméje mellett, hanem két évvel később, 1850-ben, életében utoljára megjelent az egyetemi ifjúság előtt és az agg tudós beszédével a császári biztos jelenlétében buzdította az ifjúságot a hazafiságra. Fejér György sokat tett a magyar nyelv terjesztéséért. A Magyar Tudós Társaság alapításáról írt alapos, díjnyertes munkájában a magyar nyelv fejlesztését és terjesztését a társaság legfontosabb feladatának tekintette. Az 1809-ben nyomtatásban is megjelent műben részletesen kidolgozta a társaság létrehozásának külső és belső feltételeit, működését, feladatait, javaslatot tett tagjaira és ezzel jelentős mértékben hozzájárult a akadémiai gondolat elterjesztéséhez. A két évtizeddel később Széchenyi István gróf nagylelkű felajánlásával létrehozott Akadémia alapszabályát alkotó bizottságot is ő vezette. Többször jelölték akadémiai tagságra, de a voksolásoknál nem kapott elegendő szavazatot. Az Akadémia soha nem fogadta be tagjai közé. Túlságosan egyenes beszédű, szókimondó, a vitatkozásban hajlíthatadan, igazmondó embernek tartották, mely nem mindenkinek nyerte meg tetszését. Annak ellenére sem választották meg, hogy a magyar nyelvű filozófiai szaknyelvet először ő használta és a filozófiai osztály csak nagy nehézséggel talált alkalmas tagokat. Magyar nyelven egyébként nemcsak verseket, tanulmányokat írt, hanem szívesen