MLE 2004. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2005)

Szögi László: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének 4 évéről (2000-2004)

tarthatjuk mai rendezvényünk jogelődeinek. Ezen egyesületet, annyi mással együtt, 1950 elején feloszlatták és a hetvenes évekig kronológiánk csupán egy 1959-es országos ankétot, illetve egy 1965-ös országos levéltáros kongresszust említ meg. 1970-től egészen a rendszerváltozásig előbb évente kétszer, majd egyszer rendezte meg az akkori minisztérium a szélesebb körűen értelmezett vezetői értekezleteket, amelyek egyre inkább a szakma fontos véleménynyilvánításra és tapasztalat cserére alkalmas fórumaivá váltak. E 19 esztendő fontos, de mégis csak kisebb létszámú rendezvényeit aligha tekinthetjük j ogelődjeinknek. 1981-ben azonban létrejött a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Levéltári Szekciója, amely már mai értelemben vett szakmai egyesület volt, és 1986. december 13-án az ELTE aulájában tartott emlékezetes közgyűlésén alakult meg az önálló Magyar Levéltárosok Egyesülete. 1981-től számítva a mai a 24. vándorgyűlésünk, így ha csupán a második világháború előtti rendezvényeket fogadjuk el jogelődünknek, akkor is ez országos egyesületünk 34. éves szakmai találkozója. Úgy vélem a fentiek nem csupán érdektelen számok, hanem a levéltáros szakma identitása szempontjából sem lényegtelen, hogy egyesületünk és szakmánk már közel 70 évvel ezelőtt képes volt megszervezni önmagát, létrehozta országos szakmai szervezetét és a diktatórikus idők elmúltával azonnal folytatta tevékenységét. Egy szakmai egyesületnek mindig fontos feladata, hogy felismerje, mikor milyen témákat kell a szakma közvéleménye elé terjeszteni és mikor kell új módszereket keresni a felmerült kérdések megoldására. A négy évvel ezelőtt megválasztott elnökség és a választmány sem volt könnyű helyzetben, hiszen elődeink is kiválóan végezték addig munkájukat. A mai helyzetre talán legjobban az jellemző, hogy egyesületünknek egyre több különböző hatású tényező között kell a leghelyesebb és leghasznosabb utat megtalálni. Jó kapcsolatokat kell ápolni, sőt azokat jó irányba kell befolyásolni, mind a társegyesületekkel, mind a legnagyobb hazai intézményekkel és azok vezetőivel, miközben a legkisebbek érdekeiről sem szabad megfeledkezni. Természetes érdekünk és kötelességünk a levéltárügyet irányító kulturális tárca vezetőivel és képviselőivel a folyamatos szakmai kapcsolatok fenntartása, sőt erősítése. A magyar levéltári anyag sajátos