MLE 2004. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2005)

I. KÉPZÉS, RENDEZÉS, SELEJTEZÉS SZEKCIÓ - Horváth Richárd: Rendezési, selejtezési tevékenység a Győri Egyházmegyei Levéltárban

pedig 1950) után drasztikus csökkenést mutatnak, hiszen egyházunk ekkor veszítette el intézményeinek csaknem teljes palettáját. Birtokok, iskolák, kórházak és egyéb intézmények kerültek ekkor állami kézre. Lényegében a szűk értelemben vett egyházkormányzati anyagon kívül mással alig-alig találkozhatunk ezekből az esztendőkből. 2. A fentiekből fakadóan tehát modern kori anyaggal olyan tömeges méretekben, mint a szak- vagy megyei levéltárakban nem számolhatunk (összehasonlításként érdemes egy példát megnézni: Komárom-Esztergom Megye Levéltárából — kb. 9000 ifm — alig 10% az 1867 előtti iratanyag, míg a Győri Egyházmegyei Levéltár 900-1000 ifm-ből a XX. század kb. 20-25%. Természetesen az arányok megyénként/egyházmegyénként változhatnak). 3. Kimondható tehát, hogy a katolikus levéltárak zöme ún. történeti jellegű levéltár, s modern, tömeges anyagok megjelenésére csak a rendszerváltozást követő intézményi megújulás eredményeképpen, nagyjából az új évezred első évtizedének vége felé kell számítanunk. A tömeges jelleg alatt természetesen legfeljebb néhány tucat iratfolyóméter/ egyházmegye/év kell érteni. 4. Az iméntiekből következően az őrzött anyag döntő része nem magyar, hanem latin (kisebb részben és főleg regionálisan német) nyelven keletkezett, ami a kutathatóságot, így a kutatottságot is erőteljesen befolyásolja. Napjainkban a latin nyelv drasztikus visszaszorulása idején ez egy rendkívül fontos tényező, hiszen a kutatási esetek elsöprő többsége a magyar nyelvű iratokra koncentrálódik. 5. A korábban említett területiség bővebb értelemmel is bír. A trianoni határváltozások eredményeképpen több katolikus levéltár őriz 1920 előttről egyházi vagy birtokjogi vonatkozású iratanyagokat pl. Szlovákia (Esztergom, Győr, Pannonhalma, Eger), Ausztria (Szombathely, Győr) területéről. Ugyanez a megyei levéltárak esetében is megfigyelhető (pl. Sopron megye esetében), de a jelenség lényegesen kevésbé ismert az egyházi intézmények területén, s a kutatók bizony ritkán tudnak erről. 6. Végezetül nem hagyható ki a személyi ellátottság kérdésköre sem. E téren jelen összefoglalás készítőjének egyik szeme sír, a másik pedig nevet. Nevet, mert jó hír, hogy a katolikus levéltárakban az 1990-es évek közepét követően alapvető személyi változás, elsősorban fiatalo-