MLE 2004. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2005)

V. FORRÁSKIADÁS SZEKCIÓ TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS FORRÁSTUDOMÁNYOK - Mózessy Gergely : Modern egyházi szfragisztika

Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár megőrizte a helyi vonatkozású pecsétjei nagy részét. Ez eredendően valószínűleg 3 pár (l-l magyar illetve latin) igazgatási pecsét volt: fennmaradt ugyanis olyan, melyben a körirat christianapolisi címzetes püspökként említi (csak latinul), illetve párban az apostoli kormányzói és megyés püspöki is. A pecsétkép változadan: a püspök címerét mutatja: egy országfelajánlási jelenetet. Van továbbá egy körirat nélküli bélyegző, mely csak a címert mutatja — ez vélhetően nem más, mint az elveszettnek hitt magyarnyelvű segédpüspöki pecsét belsejének önállósult továbbélése... A bélyegzősorozat kiegészül egy papi jubileumához kötődő, szentképek hátoldalának alkalmi lebélyegzésére szolgáló bélyegzővel, mely 1955-ben Kisberk Imre ezüstmiséjére készült. Nyilván nem nyüt lehetősége személyes hangvételű emlékkép nyomtatására, így a külföldről beszerzett — esedeg „becsempészett" — szentképek hátára ekként került címere, fölé püspöki jelmondata bővített formában, eredeti biblikus szövegkörnyezetében (Tóbiás 2,18) alá pedig az „Ezjistmisém emlékére, Dunabogdány, 1955. jún. 29. Kisberk Imre c. chritianapolisipüspök"szöveg. További kutatást jelenthet, ha immár az iratokon nézzük meg, mikor melyik bélyegzőt használja a püspök. Mik azok a kérdések, melyhez a latin nyelvűt veszi elő? Változik-e ezek köre az idők során? Segédpüspökként mikor használja püspöki bélyegzőjét, s mikor az aktuális plébániáét, melyet betölt? Következetes-e ebben? De épp ily érdekes lenne vizsgálni más, az állam által még ennyire sem elfogadott, saját egyházmegyét soha el nem nyert főpapok (PL: Belon Gellért) pecséthasználatát. A személyes főpapi bélyegzőhasználat vizsgálata más, ingoványosabb talajra is átvihet bennünket, az aláírás-bélyegzők világába. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknek (1905-1927) fennmaradt aláírás-bélyegzője. Eddigi ismereteim szerint elsősorban misszióstársulati körleveleken, könyvdedikáción tűnik fel a lenyomata. Kérdéseket inkább a hivatalos leveleken való használta vet fel, ami azért elő-előfordul. A kor technikai viszonyai miatt nyilvánvaló, hogy a lenyomat nem sajátkezű aláírás, csak megidézi azt. Vélhetően a püspök akadályoztatása, távolléte esetén került ez egy-egy iratra. De befolyásolta-e ez valaha az érvényességet? Kiszűrhető-e azon ügyek