MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

I. FORRÁSKIADÁS SZEKCIÓ

tot, amelynek fenntartása így nem kívánt jelentősebb közigazgatási munkát a testülettől. Természetesen ez azonban nem jelentette azt, hogy a falusi képviselők megelégedtek volna az így kiszabódott szűk mozgástérrel, annak tágítására állandóan törekedtek. Jelentősebb gazdálkodási lehetőség és intézményfenntartás mellett is, amit a jegyzőkönyvek formai elemei is egyébként megerősítenek, a legfontosabb kérdés mindig a költségvetés elfogadása és annak pontos rögzítése volt. Ehhez társultak még a község által fenntartott egyéb pénzalapokkal való elszámolások is, amelyek soha, semmilyen körülmények között nem nélkülözhették az írásos rögzítést. A háborús, illetőleg háború utáni években néha több évet is késve, de előbb vagy utóbb mindig rögzítették a község pénzügyeiben bekövetkezett változásokat. A kisebb falvak képviselő-testületi jegyzőkönyvei emiatt gyakorta csak pénzügyi, költségvetési ügyeket tárgyaltak. Az ügyek másik jelentős csoportja is az anyagiakkal állt közvetlenül kapcsolatban, ahová az adózás kérdései, valamint a községi alkalmazottak fizetési és egyéb rendkívüli javadalmazási ügyei sorolhatók. Ezeken kívül rendszerint illetőségi ügyek, szabályrendeletek alkotása került terítékre egy kisebb település képviselő-testületének ülésén. A háború után közvetlenül a jóvátételi beszolgáltatás és a közmunka szervezése szaporította még a tárgysorozatot. Az intézményt fenntartó, esetleg azt éppen létrehozó vagy komolyabb vagyon révén intenzívebb vagyongazdálkodást folytató községek jegyzőkönyvei olykor nagyságrendekkel több témát tartalmaznak és tárgyalásuk is bőségesebb. Egy-egy iskolaépítés, vagy más infrastrukturális beruházás sokszor évekig képes uralkodni más napirendi pontok felett. A jegyzőkönyvekben még a koalíciós időszakra vonatkozóan is alig találjuk nyomát a képviselő-testületen belüli politikai csatározásoknak. Ennek magyarázata, hogy közvetlenül a háború utáni hónapokban és még 1946-ban, sőt nem ritkán a következő évben is a hatalom, ezzel együtt a helyi közigazgatás súlypontja a nemzeti bizottságokba tevődött át, amelynek teljesen alárendelődött a képviselő-testület. 1947 után pedig az ismert események miatt szűnt meg a politikai vita elvi lehetősége is. A tanácsok rendszerének 1950. évi magyarországi honosítása azonnal és meglehetősen látványos módon tükröződött vissza a tanács és a végrehajtó bizottság üléseiről felvett jegyzőkönyvek formájában és tartalmában egyaránt. Előbbi jegyeket illetően például a legritkább esetek közé tartozott, hogy a még be nem telt képviselő-testületi jegyzőkönyv-