MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

I. FORRÁSKIADÁS SZEKCIÓ

szervezeti modellek vonatkozásában európai normáknak is megfelelő politikai képződményekkel állunk tehát szemben, amelyek mögött kul­turális, vagy ha úgy tetszik „civilizációs mintázatát" tekintve viszont egy attól jelentős mértékben eltérő társadalmi masszívum áll. Márpedig - úgy vélem - éppen ezen hibrid-jelleg folytán nem lehet­nek mellékesek ezek a források. Hiszen egy Tisza Kálmán-kori megyei vagy városi közgyűlés a kormánypolitika helyi érvényesülésén keresz­tül a főhatalom tényleges hatékonyságáról is tájékoztathat; ugyanakkor az alapszintnél nagyobb közigazgatási egység mérete a lefelé, a helyi szint felé irányuló kutatásokhoz is szemléleti keretet és kiindulópontot kínálhat. Különösen összetett probléma a fővárosi törvényhatóság működé­sének kérdése. Jóllehet a polgári kori fővárostörténet afféle „túlkuta­tott" témakörnek tekinthető, ám nem annyira az, annak igazgatástör­ténete. Ez máig periférikus területe a fővárosi helytörténetnek. Buda­pest egykori főtisztviselői is jórészt csupán névről ismertek, és a képvi­seleti szerv társadalmi összetételéről is jobbára csak közhelyszerű meg­állapítások forognak közkézen. (Az egyik ilyen ismert toposz szerint pl. Budapesten a zsidók dirigálták volna a várospolitikát; nos, ha valaki esetleg nem tudná: 1945-ig egyetlen zsidó származású polgármestere, főjegyzője, tiszti ügyésze nem volt a fővárosnak, s még főpolgármestere is csak egy, az is csupán fél évig. Az viszont igaz, ha kevéssé tudott is, hogy az eredeti honos pest-budai német elem ugyanakkor szinte „bele­szorult" a vezető pozíciókba - jelentős mértékben mentve át a modern időkbe a régi igazgatási kultúrát; igaz ennek új, főként szociális vonat­kozásokkal való gazdagításában a fővárosi zsidóság agilis közgyűlési tag­jai is élénken részt vettek a századelő éveiben.) Elsősorban azonban nem a közigazgatástörténet elmélyítése miatt döntöttünk úgy mintegy két esztendeje, hogy megkezdjük a fővárosi törvényhatósági jegyzőkönyvek elektronikus formában, a levéltár hon­lapján történő közzétételét. Az egyik fő szempont az volt, hogy a mai kutatási tematikára jellemző kutatói érdeklődés - építészet-, ill. intézménytörténeti, és személyekre vonatkozó kutatások - egy részét már a levéltár falain kívül ki tudjuk elégíteni. A kutatók pedig a levéltár kutatótermébe lépve rendelkezhes­senek már azokkal az alapinformációkkal, amelyekkel felvértezve a köz-

Next

/
Thumbnails
Contents