MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

nyelvi formáihoz kötődő szövegértelmezés követelménye vethető fel, amely egyben „a társadalmi érintkezésben fellelhető szimbolikus elemek" értékelésére is módot kínál.

23 A statisztikai átlagokkal és társadalmi modellekkel operáló hagyományos társadalomtörténet a „személytelenített" szövegekkel - Szíjártó István megfogalmazása szerint - „kilúgozva az élet valóságát", végső soron nem képes meggyőző és reális képet felvázolni az adott korról; ám „az egyedi esetek mély, a történelmi összefüggéseket kontextualizáló vizsgálata bepillantást engedhet a felszín alá és feltárhatja, mikor mi volt emberileg lehetséges" (Hans Medick)

2 . A magániratokban rejlő személyes adat, ily módon túlmutatva magán - Péter Bürke szavaival - éppen „kivételességében mondhat sokat, mert arról tanúskodik, hogy a társadalmi mechanizmusok mikor válnak képtelenné feladatuk ellátására"."

5 Felvethető persze a kérdés: „illetékesek" vagyunk-e mi levéltárosok egyáltalán a forrásértelmezés ezen dimenzióinak taglalásába bocsátkozni, illetve célszerű-e belebonyolódnunk a történetírói paradigma-küzdelmekbe; közelebb kerülünk-e a számunkra fontos kérdések megválaszolásához az ezekre történő „kitekintés" által? Úgy vélem, a forrásértékelést közvetlenül érintő állásfoglalások nem kerülhetők meg. Noha az általános levéltárak elsődleges, törvényben rögzített feladata a maradandó értékű köziratok biztosítása, ám egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a „köz" terrénumának a demokratikus jogállam lényegéből fakadó beszűkülése folytán a „maradandó érték" igen jelentős része szükségszerűen tolódik át a magánszférába, részint a gazdasági, részint a társadalmi és kulturális élet területeire. Ez nyilvánvalóan új helyzet, amelyből eredően a szakma eddig még nem vonta le a szükséges tanulságokat. Az ezt a kérdéskört érintő diskurzus jószerivel megrekedt a gazdasági iratok sorsa körüli huza-vonánál; sokan a „gazdaság-kor" gyermekeiként egyszerűen képtelenek vagyunk kiszakadni a gazdasági iratok bűvköréből; s úgy tűnik a véleménynyilvánítók jelentős része - a rendelkezésre álló eszköztár elég23 Chartier, 80., 86. old. 24 Szíjártó István: Történeti antropológia és mikrotörténelem. Az új társadalomtörténet. BUKSZ 2000. 153. old. 25 Szíjártó, 153. old.