MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

közelítéshez hasonlóan - bizony csupán a különféle területeken úgymond „jelentős szerepet betöltő" személyek irathagyatékáról rendelkezik. „Az adott levéltár őrizetében lévő levéltári anyag forrásértékének gazdagítása céljából" gyűjtendő magániratok esetében a törvényhozó célja inkább csak a közirati törzsállomány afféle kiegészítése, „illusztratív anyaggal való ellátása", annak a korabeli társadalmi közeg néhány jellegzetes dokumentumával történő „körüldíszítése" volt. A költő szavaival élve, a „számon kívül maradtak" azonban fondszámon kívül is maradnak... Más szavakkal: a társadalom természetes és jogi személyeinek közvetlen dokumentációs hagyatékát reprezentatív formában, azaz a teljes társadalmi szerkezetet tükröző módon az általános levéltárak letéti állománya nem tartalmazza, s ennek biztosítására jelen pillanatban nem is igen tapasztalható törekvés. Probléma-é ez, - s ha igen, valójában mégis miért nem? A Nemzetközi Levéltári Tanács pekingi kongresszusán hozta szóba Terry Cook, kanadai levéltáros - nyilván nem hagyva figyelmen kívül az ottani politikai közeget - a levéltárak és a mindenkori hatalom eredendően szoros kapcsolatát, utalva az ebből fakadó lehetséges erkölcsi nyereségre és veszteségre. Mint mondotta: „az átlagpolgár számára a levéltár fontosságát a kormányzati tevékenység megbízhatóságának dokumentációs anyaga, az őt érintő jogbiztosító iratok megőrzése bizonyítja; ám még ennél is inkább azok az iratok, amelyek társadalmi gyökereire, identitására, közvetlen lakókörnyezetére és annak történetére, valamint a kollektív emlékezet helyeire vonatkoznak". A közigazgatás bizalmi deficitjére utalva pedig úgy vélekedett: általános tapasztalat, hogy a társadalmak egyre kevésbé hajlandók finanszírozni olyan levéltárakat, „amelyek anyagának legmeghatározóbb részét főtisztviselők és menedzserek szintetikus tartalmú feljegyzései: vagyis a társadalmi egyedek élettevékenységét csak közvetetten tükröző közigazgatási anyag alkotja".

8 Ennél is erőteljesebb kritikai álláspontot képvisel némely francia történetíró, pl. Jacques Le Goff, aki a közlevéltárat, annak hatalmi instrumentum-voltánál fogva egyenesen szűrőnek tekinti, amely voltakép7 1995. 66. tv. 33. §.(1) a). 8 Cook, Terry: Archives in the post-custodial world: interaction of archivál theory and practice since the publication of the Dutch Manuál in 1898. Archívum 43- köt. 199. old.