MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

1%-át kitevő házassági és vagyonjogi perek kerülnének levéltári megőrzésre. (Az 1% kiválasztására - a bizonytalanul megfogalmazott kitételen kívül, miszerint „kiemelkedő jelentőségű házassági és vagyonjogi perek" - semmilyen támpontot nem ad az utasítás és tudomásunk szerint levéltári útmutatás sem készült ezzel kapcsolatban.) A fentiek alapján úgy véltük - és ez is volt munkánk kiinduló pontja -, hogy feltétlenül szükséges az 1981. évi IM-rendelet korrekciójaként megfelelő selejtezési eljárást kidolgozni, illetve - amennyiben lehetséges - selejtezési mintajegyzéket készíteni. A mintajegyzék alapján a bíróságok irattáraiból már valóban csak a levéltári szempontból értékhatár alá sorolt ügyeket selejtezhetnék ki, míg a fennmaradó iratanyag tovább őrzését és levéltári átvételét - a ma is hatályos 45/1958. (VII.30.) Korm. sz. rendelet 7. §-ának 4) bekezdése alapján, miszerint a levéltáraknak joguk van bármely, egyébként selejtezhető iratanyagból bármit visszatartatni - lehetővé tudnánk tenni. Az eddigi irattári selejtezések áttekintése alapján is nyilvánvaló, hogy a bírósági munkatársak az IM. utasításokat (tehát az 1957,1971 és 1981. évi) visszamenőleges hatállyal alkalmazták, és a levéltárak nem törekedtek az előírások betartatására. Amennyiben betartották volna az utasításokat munkánk során sokkal nagyobb időmetszetben vizsgálódhattunk volna, így azonban az 1960-as évek irataival egyáltalán nem volt alkalmunk foglalkozni, az 1970-es évekből csak a Szentesi Bíróság irataira támaszkodhattunk, Budapesten elsőként az 1987-es év jöhetett először szóba. Először a lajstromkönyvben vezetett statisztikákból próbáltunk kiindulni. Általános tapasztalat, hogy a lajstromkönyvek alapján készült statisztikák és maguk a lajstromkönyvek sem képezhetnek megbízható alapot a selejtezéshez a besorolás esetlegessége, megbízhatatlansága miatt. Ezek a statisztikák csak néhány alapadatot erősítettek meg, miszerint pl. mindenhol a házassági, ill. kötelmi jogviszonyból származó perek teszik ki az éves ügyforgalom döntő részét. Az elvégzett mintaselejtezés során azt tapasztaltuk, hogy az igazán nagy tömeget kitevő ügycsoportokban (vagyonjogi, kártérítési, családjogi perek) is jelentős számban rejtőznek történeti értékkel rendelkező ügyek. Ugyanakkor meg kellett állapítanunk, hogy amennyiben minden, pusztán jogbiztosító értéket képviselő aktát át kívánnánk venni, függetlenül attól, hogy az alkalmas-e történeti kutatásra, akkor az átveendő iratanyag mennyisége kezelhetetlenné válik.