MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

lésnél kettős érdekeltséget is figyelembe kell venni; az állampolgári jogok gyakorlásának szempontjait és a történetkutatók szempontjait. Ez a kettősség olyan ellentmondás, amit nehéz feloldani olyan levéltári gyakorlat mellett, ahol az átvételi idő mindössze a keletkezéstől számított 15 év, azaz az iratok jogbiztosító értéke - az esetek többségében - még nem szűnt meg. Az önkormányzati irattári terv készítése során a munkabizottságnak is sok problémát okozott az egyedi ügyek értékelése. Az ideálisra törekvő megoldásaink sorából csak néhányat emelnék ki. Olyan esetekben ahol a selejtezhetőség eldöntéséhez nem volt elegendő információnk, az irat keletkezésétől eltelt rövid időszak miatt az ügyek ma még lezáratlanok, így az iratanyag csonka, - magas őrzési idő megállapításával, vagy a határidő nélküli őrzés segítségével tartottuk vissza az iratokat későbbi értékelésre. Ezért maradnak az irattárban pl. az építési ügyek, és az adósságkezelési ügyek. Már a korábbi évtizedekben is sok gondot okozott és okoz ma is a gyámügyek értékelése, elsősorban a tükröződést befolyásoló gyámügyi igazgatás állandó és szinte követhetetlen változásai miatt. Az irattári tervben ennek ellenére megtettük amit lehetett; valamennyi nyilvántartás nem selejtezhető és nem selejtezhető az örökbefogadottak aktája. Ami az intézetekben elhelyezettek ügyeit illeti, annak megtartásáról nem az önkormányzatoknál, hanem az intézményeknél kell gondoskodni, tekintettel az önkormányzatoknál található igen csonka és sok esetben eredetben továbbküldött egyedi aktákra. Az előadásomra készülve ismét megvizsgáltam az önkormányzati irattári terv alapján eltűnő, eltűnhető egyedi ügyek körét. Csak röviden és tárgyszavakban sorolom fel vizsgálódásaim eredményét: • A szakszervezetek és a Közalkalmazotti Tanács iratanyaga 0-ás, ami azt jelenti, hogy a hivatal és alkalmazottainak viszonya, az érdekegyeztetés, egyedi ügyek szintjén marad meg. A korábban személyi dossziénak ismert alkalmazotti adattár, amelynek eltűnése miatt az archontológiák megírását fenyegeti veszély, a köztisztviselői alapnyilvántartásban jelenik meg. Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy az önkormányzatisággal együtt jár a köztisztviselői egyéni felelősség hangsúlyozása, így a beszámolókban és jelentésekben már nem a személytelen többest használják, mint a tanácsi korszakban, az ügyintézők és