MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

meritumot keresünk. Úgy gondolom, a vállalat tevékenységét reprezentáló alapdokumentumokról nem mondhatunk le, még akkor sem, ha ezeket máshol is őrzik, mert megcsonkítanánk a vállalat fondját. Csak hosszú évek elteltével gondolhatunk arra, hogy a Cégbíróságnak átadott és ott 15 évig őrzött, majd levéltárba adandó iratait ne vegyük át. Vannak azonban vállalatok, amelyek az értékhatáron vagy az alatt állnak, legalábbis jelenlegi ismereteink alapján nem lehetünk biztosak abban, hogy iratanyaguk megőrzéséhez fűződik-e erdeke a történettudománynak. Ezekről a vállatokról nyugodt szívvel lemondhatunk, hiszen működésüket dokumentálják a cégbíróságok (később levéltárba kerülő) iratai, mint ahogy a Budapest Cégbíróság anyagában is megtalálunk olyan kisebb cégeket, amelyeknek nincs önálló fondjuk. Egyéb jogszabályok alapján is keletkeznek nem szakma-specifikus irattípusok: pénzügyi, adóügyi, személyzeti, jogi iratok. Ezek minden gazdasági szervnél megtalálhatók, és általában jelentős terjedelemben keletkeznek. Közülük csak az összefoglaló, a sok adatot tartalmazó dokumentumokat vehetjük át: például a bérezés alakulása éves szinten, éves pénzforgalmi kimutatások, stb. A szakma-specifikus dokumentumok szelekciójához már nem elegendő a jogszabályok ismerete. Mindenekelőtt vizsgálnunk kell azt az ágazatot, amelyhez az illető vállalat tartozik. Az iparvállalatoknál a kutatás, fejlesztés, termelés, beruházás iratai általában a maradandó értékű körbe tartoznak. Az azonban már egyedi vizsgálatot igényel, hogy ezt milyen mélységben akarjuk dokumentálni, azaz, hogy milyen mélységig biztosítunk forrásbázist a történettudomány számára. Itt merül fel a műszaki dokumentumok problematikája. Erdmann szerint „jó megoldás lenne, ha a történeti értékű műszaki dokumentációk őrzését-kezelését nem az általános levéltárak, hanem szakmailag és technikailag felkészült - szaklevéltár végezné (esetleg a műszaki múzeum keretében vagy a mellett)." Ehhez képest az 1995. évi LXVI. tv. meghatározása az iratról az ún. fondegységre kötelez! A Levéltári Kollégium ajánlásában a gyártmányok műszaki dokumentációja a maradandó értékű iratok körébe tartozik. A MOL minimumjegyzéke szerint a tervtári iratokat egyedi értékelés alapján válogatjuk. Egyetlen levéltár sincs berendezkedve a hatalmas tervtárak átvételére és kezelésére. A „válogatás" nem jelentheti a dokumentáció megcson-