MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VI. SZAKLEVÉLTÁRAK SZEKCIÓ

Népszámlálásokat már az ősi Kínában is tartottak, nem is beszélve a Római Birodalomról, közismert a Bibliában szereplő népszámlálás története is. Az állam működése megkövetelte másféle számszerűségek gyűjtését és felhasználását is, gondoljunk csak az adóösszeírásokra, azoknak különböző típusaira /Magyarországon az ún. dicális összeírásokra, dézsma-jegyzékekre és urbáriumokra/, melyek révén a gazdasági élet mozgásait irányították. Ezek az összeírások igen fontos számszerűségeket tartalmazva tükröztetik vissza az adott korszak gazdasági erejét, egyéni, községi, regionális vagy akár országos szinten. Mindezek a források az évszázadok során összegyűlve, pusztulva és szaporodva is csak jelentéktelen módon jutottak szóhoz a történetírásban, melynek filozófiája nem ezekről a számszerűségekről és azok hatásairól szólt. Megjelentek szórványos munkák, próbálkozások Magyarországon is, amelyek fenti források feldolgozását célozták meg, - sokszor a nem megfelelő módszer révén komoly károkat is okozva -, emlékezzünk csak Acsády Ignác művére, amely a XIX. század végén jelent meg Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában címmel. A XIX. században a tudományok fejlődése óriási lendületet vett. Elsősorban ez a természettudományokra vonatkozik, mintha sok évszázados mély álomból ébredne pl. az orvostudomány, legyőzve végre az emberiség legősibb ellenségét, a fájdalmat, megismerve az aszepszis módját, megismerve a szemmel láthatatlan mikrobák sokaságát és mibenlétét, megszüntetve a pusztító epidémiákat és sorolhatnánk. A természettudomány többi ágában is mérhetetlen az előrehaladás, mai civilizált, kényelmes életünk, hihetetlen technológiák sokasága alapjait ekkor rakják le, úgy tűnik az emberi képzelőerő és megismerés lehetőségei végtelenek. Hogyan történhetett mindez? Galileo Galilei azt mondta: „Mérni a mérhetőt!" A mérés, a tárgyi valóság objektív megközelítése, a mérési adatok összehasonlítása, a quantitatív szellem vitt előre. De hol vannak a társadalomtudományok ebben a nagy rohanásban? Meg kell állapítanunk, hogy bizony nagyon lemaradva, bár az új jelenségek és lehetőségek már előrevetítik hatásaikat. A felismerés, hogy a mérés a társadalomtudományokban is nélkülözhetetlen nem sokat vá-