MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

V. ÁLLOMÁNYVÉDELMI SZEKCIÓ

a további munkálatokról: konzerválás, restaurálás, digitalizálás vagy irat­megsemmisítés. A konzerválásra és restaurálásra kijelölt anyagok fokoza­tosan átkerülnek a mostani vagy az újonnan épített, a kormányhoz tar­tozó levéltárakba. Az előrelépés a személyi, technológiai és anyagellátási körülmények fokozatos javítása. A kormányzati levéltárakban a létszám növelése kb. 25 új restaurátort jelent. A megoldásnak vitathatatlan elő­nye, hogy az állományvédelmi és restaurálási munkák azonnal megkez­dődhetnek, továbbá ennek következtében Csehországban a levéltári do­kumentumok folyamatosan nagyobb figyelemben részesülnek. Nem szorul magyarázatra, hogy még ez a javasolt, központosított el­járás sem magától értetődően a legjobb és főleg nem a leggyorsabb megoldás. A bizottságok, a szakértő csoportok, a minisztériumok, és vé­gül a kormány tárgyalásai unalmasak és merevek voltak. A valóság az, hogy még egy évvel az árvíz után sem kezdődött meg a dokumentumok fagymentesítése és szárítása! Másfelől azonban, az idő lehetőséget ad arra, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzünk árvízkárosodott anya­gok konzerválásában, amiben egyáltalán nincs, vagy csak kevés tapasz­talatunk van (fotográfiai anyagok és pergamen papír). Végül be kell számolnom az árvíz után azonnal kapott nemzetközi segítségről, és azért köszönetet mondani. Talán a dán levéltárosoktól ér­kezett a legnagyobb segítség, akik egy fertőtlenítő kamrát adtak a Nem­zeti Technológiai Múzeumnak és egy vákuum fagyasztva szárító gépet kölcsönöztek a Központi Állami Levéltárnak. Nagy-Britannia vákuumos csomagoló berendezéseket ajándékozott a Nemzeti Könyvtárnak. A svájci kormány több tucat páramentesítőt adott. Dánia szervezte meg a Tudományos Akadémia Archeológiai Intézete iratainak szárítását, Né­metország finanszírozta a Cseh Tudományos Akadémia Levéltára iratai­nak mentését. 2002. őszén Svájcból, Hollandiából, Franciaországból, Nagy-Britanni­ából, Lengyelországból, az USA-ból, Oroszországból és Olaszországból sok olyan szakértő érkezett, akinek gyakorlati tapasztalata van az árvíz utáni helyreállításban. A szakértőkkel folytatott megbeszélések segítet­tek bennünket felkészülni a feladatra, másrészt lelki támogatást jelentet­tek, amire hihetetlenül nagy szükségünk volt azokban a napokban. Befejezésként legmelegebb köszönetemet szeretném kifejezni a ma­gyar kollégáknak, akik az árvíz legkorábbi időszaka óta érdeklődtek a helyzetről, és akik a prágai Központi Állami Levéltárnak levéltári dobo-

Next

/
Thumbnails
Contents