MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

I. A GYŰJTŐTERÜLETI MUNKA AKTUÁLIS KÉRDÉSEI

céljából kérte a Magyar Országos Levéltár szakmai tanácsát. Előzetesen azt a tájékoztatást adták, hogy az iratok tárolására szolgáló pince beázott és az iratokat ellepték a bolhák. A szervlátogatás során a maradandó értékű iratok egy részét méltatlan körülmények között találtuk. Az iratok egy része a pincébe levezető lépcsősoron műanyag zsákokban volt szétdobálva. A többi irat a raktártér teljes alapterületén (kb. 60 m

2

) átlagosan egy méter magasságban helyezkedett el, részben műanyag vagy papírzsákokban, részben szabadon a földön. A pincében felfedeztük a beázás nyomait is, az iratok egy része penészes és erősen rongálódott volt. A levéltár jelenlévő képviselői javaslatot tettek az iratanyag portalanítására, fertőtlenítésére majd selejtezésére. Ezután kerülhet sor a maradandó értékű iratok rendezésére, dobozolására, jegyzékelésére és megfelelő raktárban való elhelyezésére. A minisztériumokról, országos főhatóságokról ma már elmondhatjuk, hogy irataikat megfelelő irattárakban őrzik. Az irattárakat Dexion-Salgó állványokkal rendezték be, gyakori a nem fix beépítésű tömör állványok használata, a dokumentumok többségét irattári szabványdobozokban tárolják, de terjed a savmentes dobozok használata is. Az irattárak tűzbiztosak, hőmérsékletük alacsony és állandó, a világosságot nem a nap, hanem mesterséges fényforrások biztosítják. Az irattárakat rendszeresen takarítják, csőtörés, rágcsálók okozta kár ma már nem fenyeget. Az állományvédelem ennek ellenére sem mindenütt problémamentes. Előfordul, hogy az iratokat nem dobozolják be, hanem szalagos irományfedélben tárolják. Máshol az irattári anyagot nem szabványdobozban, fektetve, hanem nagyméretű dobozokban állítva, vagy fraktúr formára hajtva rakják le, ez pedig hosszabb távon az iratok fizikai állapotának romlását eredményezi. (A több éves gyakorlaton azonban igen nehéz változtatni.) Tapasztalatainkat összegezve elmondhatjuk, hogy állományvédelmi szempontból a minisztériumi irattárak helyzete javult az utóbbi évtizedekben. (A felügyeletük alá tartozó intézményeknél azonban az iratok gyakran veszélyeztetett helyzetben vannak.) Ahhoz azonban, hogy az államigazgatásban végbemenő változások ne sodorják veszélyes helyzetbe a maradandó értéket képviselő iratokat, folyamatosan szükség van a levéltár és az iratképző közötti konstruktív együttműködésre.