MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

I. A GYŰJTŐTERÜLETI MUNKA AKTUÁLIS KÉRDÉSEI

tőség hiányáról. Emiatt pl. a fővárosi Balassa Kórház és Rendelőintézet érintett iratanyagát a Főpolgármesteri Hivatal irattárában kellett elhelyezni, elképzelhető, hogy a saját, hivatali iratok mellett ez mekkora terhet jelentett és jelent napjainkban is az érintett dolgozóknak. Az irattári terv tételeit miniszteri rendelet határozta meg, melynek módosítását lehetett volna ugyan kezdeményezni, de ekkor már (1995 után) mindenki az új szabályozást várta. Mint az köztudott, az 1995-ös levéltári törvény megjelenését követően a mintaszabályzatok kiadása évekig késett. Az új szabályozás ellentmondásai: kinek az illetékessége? Miközben a szakma az új levéltári törvény végrehajtására várt, napirendre került a személyes adatokról való fokozott gondoskodás. Ennek keretében jelent meg az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (továbbiakban Eüak.), mely meghatározta a védelmezendő adatok körét és az adatok védelmi (megőrzési) idejét. A példaértékű alapossággal összeállított, az adatokat tételesen felsoroló törvény az egészségügyben keletkezett iratokat a bennük található információ (adat) felől közelítette meg és értékelte. A törvény az egészségügyi dokumentáció vonatkozásában általánosságban 30 éves megőrzési időt állapított meg, kivéve a zárójelentéseket, melyeknek őrzési ideje 50 év maradt. A kórtörténeti lapok, törzskönyvek nem selejtezhető, helyben maradó minősítést kaptak. A megállapított őrzési idők gyakorlatban történő alkalmazáshatóságát megkérdőjelezte és napjainkban is megkérdőjelezi az azok keletkezésekor kialakított rend, mely az iratok irattározását is meghatározza. A gyakorlatban ugyanis a teljes betegdokumentáció mintegy 80-90%-a a kórtörténeti lapokhoz és azok nyilvántartásához kötődik. A betegenként keletkező kórtörténeti lapok mintegy személyi dossziéként tartalmazzák az illető személyre vonatkozó valamennyi iratot. Hasonló a helyzet a járóbeteg rendeléseken, a különböző szakrendeléseken felfektetett és folyamatosan vezetett kartonok esetében is. Az Eüak. alapján harminc év után olyan mennyiségű iratból kellene kiválogatni, kiemelni a zárójelentéseket, mely munka elvégzésére személyzettel senki sem rendelkezik az érintettek közül. De ha el is végeznénk ezt a részselejtezést, a megmara-