MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

I. A GYŰJTŐTERÜLETI MUNKA AKTUÁLIS KÉRDÉSEI

ifjúság-, illetve sport-ügy terén történt, csak laza ujjgyakorlatnak minő­sül), vagy utalhatnánk arra a dilemmára is, hogy az egészség- és nyugdíj­biztosítás önkormányzati keretek között, vagy szoros állami-költség­vetési kontroll alatt működik-e hatékonyabban stb. De nem csupán az egyes minisztériumok megszüntetéséről, összevo­násáról, szétválasztásáról, újak kreálásáról van szó, hanem a belső szerve­zet és hatáskörök tisztázatlanságáról, állandó változásáról, átalakulásáról is. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a jelenség politika- és kormány-füg­getlen. Mindenesetre tény, hogy a mostani kormányzati ciklus utolsó évébe érve még mindig több főhatóságról tudunk, amelynek jelen pilla­natban sincs jóváhagyott szervezeti és működési szabályzata. Elképzelhe­tő, hogy ilyen körülmények között nem könnyű az ügyvitel-szervezési, s ezen belül az iratkezelési kérdéseket megoldani, s olykor szinte lehetet­len egy használható irattári tervet megalkotni. (Miniszterelnöki Hivatal, Gazdasági Minisztérium, Egészségügyi Minisztérium stb.) Bizonyos mértékig gondot okozott a személyi állomány - az iratke­zelésért felelős vezetők, az államigazgatási munkában járatos (járatlan!) ügyintézők, sőt, az adminisztrációban és iratkezelésben dolgozók ­eléggé nagyarányú változása, illetve megfelelő előképzettséggel nem rendelkező személyek alkalmazása is. Egyik minisztériumunkban pél­dául az előző évtizedekben hosszas erőfeszítés után sikerült elérni, hogy az iratkezelésben csak érettségivel rendelkező személyek dolgoz­zanak. Az elmúlt tíz évben azonban ismét sorra-rendre kerültek be kö­zépfokú végzettséggel nem rendelkező személyek. A fentiek előrebocsátása után hosszasan sorolhatnánk azokat a ked­vezőtlen, sőt, egyes esetekben a levéltári anyag fennmaradását súlyosan veszélyeztető jelenségeket és eseményeket (lásd Csapó Mária és Ring Orsolya előadását), amelyek olykor nehezen kezelhető feladatok elé ál­lítottak bennünket. Ezek azonban túlnyomórészt nem a rendszerváltás­sal összefüggésben keletkeztek, s hasonló jelenségek korábban is elő­fordultak. Tíz év mérlegét megvonva tehát mégis azt kell kiemelni, hogy az iratkezelés nem zilálódott szét, az irattárak állapota és ellátottsága nem romlott, a levéltár és az iratképzők kapcsolata folyamatos maradt.

Next

/
Thumbnails
Contents