MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

VII. A LEVÉLTÁRAK TUDOMÁNYOS-ISMERETTERJESZTŐ

2. Finanszírozás Jelenleg a levéltári kiadványmunkát egyik levéltár sem tudja önerőből finanszírozni, szükség van támogatók, szponzorok bevonására. A legjelentősebb forrást azonban a pályázatokon elnyerhető támogatások jelentik. Mindennapi probléma azonban, hogy a levéltárak kampányszerűen adnak ki különböző színvonalú kiadványokat, mindenfajta koncepció nélkül, és igen gyakran kényszerülnek pályázati-határidőmódosításokat eszközölni. Ennek oka, hogy ma a levéltárak kiadványi tevékenységüket szinte kizárólag a pályázati rendszerre alapozzák. A pályázatok általában azonban csak egy évre szólnak, a levéltárak pedig nehéz helyzetbe kerülnek, ha igazán színvonalas (értsd: szakmailag korrekt) produktummal akarnak előállni, amely elkészítéséhez több, mint egy év szükséges, adott esetben akár évek is. A mai gyakorlat szerint azonban szinte csak akkor vagyunk hajlandóak valamilyen kiadványt, pl. forráskiadványt elkészíteni, ha az pl. az NKA részéről támogatásban részesül. Addig hozzá sem kezdünk. Ha megvan a támogatás, akkor az szinte mindig csak a kiadvány nyomdai költségeit fedezi, elvétve pedig a tiszteletdíjakat, ill. azok egy részét. A pályázati rendszer tehát feltételezi azt, hogy a tervezett mű a rövid határidőre elkészül. Összegezve a fentieket: egy év alatt kellene a kiadvány elkészítéséhez szükséges kutatásokat elvégezni, a szerkesztést, szakmai vitákat, lektorálást stb. lebonyolítani, ezután jöhetne csak a nyomdai szakasz (korrektúra, képszerkesztés, kötészet stb.). Ez pedig a gyakorlatban tarthatatlannak bizonyul. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy igen gyakran szeretünk évfordulókhoz kapcsolni kiadványokat. De az évfordulók szinte csak az évforduló évében jutnak a levéltárak és a pályázatot kiírók eszébe. (Kivétel talán a Szellemi Örökség Program /SZOP/ pályázat volt.) Itt jegyzem meg, hogy a kialakult helyzetben talán a pályázatokat kiírók is hibásak, hiszen csak kész művek megjelentetését kívánják finanszírozni, az azokhoz szükséges kutatást, lektorálást stb. nem igazán. (Tisztelet a kivételnek). A levéltárak tudományos munkájának finanszírozását tehát az illetékes kuratóriumoknak fel kellene vállalniuk, ebbe pedig beletartozik nem csak a nyomda- és papírköltség, hanem a szerzői, szerkesztői, lektori honoráriumok finanszírozása is.