MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

VII. A LEVÉLTÁRAK TUDOMÁNYOS-ISMERETTERJESZTŐ

KENYERES ISTVÁN (Budapest Főváros Levéltára) A levéltári kiadványmunka kérdései Az alábbiakban néhány, a levéltári kiadványmunka kérdését általánosságban érintő szakmai észrevételt szeretnék tenni. Mindenekelőtt azonban szeretnék röviden kitérni a jelen vándorgyűlésen többször felvetett, ún. levéltári PR kérdésére, elsősorban azért, mert annak nyilvánvalóan részét képezi a kiadványmunka. A 21. század hajnalán, az információs társadalom és modernizáció időszakában a levéltárak is új kihívásokkal szembesülnek. A levéltárak ma már nem zárkózhatnak be, hanem nyitniuk kell az egyre szélesebb érdeklődő közönség felé, ugyanakkor, maguknak a levéltáraknak is „be kell csalogatniuk" a potenciális érdeklődőket, kutatókat. Ennek érdekében a levéltáraknak is kell olyan, eddig csupán a gazdasági szférában honos tevékenységeket kifejteniük, mint a PR-tevékenység. Természetesen ezt a fogalmat levéltárak esetében csupán feltételesen használhatjuk, hiszen a levéltárak nem profit-orientált vállalkozások, hanem közgyűjtemények, ugyanakkor a társadalom felé nyitva be kell mutatniuk tevékenységüket és a társadalmi igényekhez alkalmazkodva szolgáltatniuk is kell. A társadalom felé szükségszerű nyitásnak szerves részét képezi a levéltári kiadványmunkának a megváltozott követelményekhez és feltételrendszerhez való igazítása. Feltétlenül hangsúlyozni kell azonban, hogy a levéltári kiadványmunka szakmai színvonalát nem lehet rövid távú „PR"-céloknak alávetni. 1. Kiadványtípusok Amennyiben ma valamilyen módon osztályozni kívánjuk a levéltári kiadványokat, akkor három fő kategóriáról kell beszélnünk (megjelenési formájuktól függetlenül, tehát a hagyományos papíralapú és CD-ROM kiadványokat is ideértve):