MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)
VII. A LEVÉLTÁRAK TUDOMÁNYOS-ISMERETTERJESZTŐ
mi jól kihasználtuk-e a honismereti tevékenység különféle színtereit: a kiadványok és rendezvények érdekérvényesítő funkcióit? Ha ezt megtesszük, azzal természetesen nem csak a levéltár nyer, hanem maga a honismereti mozgalom is. Hisz, ha az egyik háttér intézménytípus, a levéltár megerősödik, ezt történik honismereti tevékenységgel is. Az előző gondolatmenetet profán módon megfogalmazva, tulajdonképpen - természetesen jó értelemben - el kell adni magunkat. Ehhez két olyan dolgot kell ismét átgondolni és némelyekkel megértetni, amelyek az alapfeladataink közé tartoznak, tehát: 1. értékeket őrzünk, igaz ezt sokszor nehéz pénzben definiálni 2. a levéltár az információk tárháza. Most csak az elsőről ejtenék pár szót. Példaként egyik nemrég megjelent kiadványunkat említem, a somogyi nemesi címereket ábrázoló ablakainkat bemutató könyvet. Egyik célunk az volt, hogy a különféle látványos dolgokon keresztül meggyőzzük a közigazgatást és a gazdasági élet szereplőit is, hogy kézzelfogható, bemutatható értékek vannak egy levéltárban, amelyekről még mindig gyakran azt hiszik, hogy ott vastag szemüvegkeretes urak és a régi sárguló iratok pihennek és porosodnak — és hiányzik a legfontosabb: az élet. Nos, tehát nem tettünk egyebet, mint kihasználtuk a címerek iránti érdeklődést. Első lépésben ki kellett találni egy „eladható csomagot". A könyv önmagában - sajnos - ugyanis kevésnek bizonyult. Inkább csak mi láttunk benne fantáziát. A terveink szerint a kötet fotóanyagának felhasználásával fali naptárakat és képeslapokat is készítettünk volna. Ez utóbbit még nem tudtuk megcsinálni, mert a rávaló nem gyűlt össze, így már kívánatosabbá váltak az ablakaink az önkormányzatok és a vállalkozók számára is. Ezeket a kiadványokat lehet ajándékozni, reklámhordozók, sőt a naptárak önmagukban reklámok. Az erre fordított pénzek egy része az adóból leírható. Ha pedig megegyezés szerint - a szponzori összeg nagyságától függően - kellő példányszámú „csomagot" kaptak a támogatók, akkor az számukra gyakorlatilag azt jelentette, hogy a természetben visszakapták pénzük másik részét. Összegzésképpen: kihasználva a honismereti tevékenység adta konjunktúrát, jelesül: annak a millenniumi településtörténeti krónikákat készítő szegmensét, közreadtunk egy olyan kiadványt, amelyik az egykori helyi birtokosok címereit tartalmazza rövid leírással. Az ún. honis :
