MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

V. LEVÉLTÁRI BIBLIOGRÁFIÁK - LEVÉLTÁRI KÖNYVTÁRAK

Abban a tekintetben nagyon heterogén a kép, hogy a válaszadók könyvtáraikat milyen tekintetben fejlesztenék leginkább. Bibliográfiák hiányát mindenhol érezzük. Lexikonok, helyiségnévtárak, schematismusok, repertóriumok, helytörténeti monográfiák ... - rendkívül változatos a kép. Több helyen is problémaként fogalmazták meg, hogy a levéltárak nem értesülnek az alapvető segédkönyvek megjelenéséről. De örömteli, hogy a fejlesztés szükségességét mindenhol magától értetődőnek érzik. Az erre fordítható összeg keretének mértékében azonban a vártnál is nagyobb szórás volt tapasztalható: az évi 5-10.000,- forinttól a 200.000,- forintig terjedtek a válaszok. Gyorsan megjegyzem, hogy a többség sajnos az alsó összeg körül mozgott... Levéltáraink többsége kicsi, családias intézmény. Talán ennek is köszönhető, hogy a kutatóinkkal a kapcsolattartás erősebb a megyei levéltárakban megszokottnál. A kutatott anyagokról megjelent publikációk így talán általában az országos átlagot meghaladóan jutnak vissza levéltárainkba. Több intézményvezető merte 90% körülire becsülni a beérkező művek arányát. De figyelemreméltó kivételek - elsősorban a „mamut-intézményeknél" - akadtak: Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára 3%-ra, a Prímási Levéltár 5-10%-ra becsüli ezt az arányt. A Győri Püspöki Levéltár pedig tavalyi talpra állása óta egyetlen ilyen jellegű kötetet sem kapott... Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az egyházi levéltárak még mindig a szakma perifériáján vannak. Jól jelzi ezt, hogy viszonylag kevés helyről számoltak be a levéltári szakfolyóiratok járatásáról. De nem csak mi vagyunk hibásak ebben. Nagy fájdalmunk, hogy más levéltárak kiadványaik egymásközti „terítésekor" csak ritkán gondolnak ránk. Nem egy esetben éltem meg magam is vándorgyűléseken, hogy egy részt nem vevő állami szaklevéltárnak szánt könyvcsomagot kaptunk meg, jó szándékból - mely valahol az ajándékozónak és az ajándékozottnak is egyaránt feszélyező helyzetet, kellemetlen pillanatokat teremtett. Igaz, gyakran nincs is mivel viszonoznunk a kedvességet. Egyházi levéltáraink nem sok önálló kiadvánnyal rendelkeznek, ami a mindennapos tennivalók mennyiségével és a személyi ellátottság figyelembevételével érthető. Ha meg is jelentet valamit a levéltár, azt gyakran kooperációban teszi: a kiadó névlegesen a fenntartó egyházmegye, vagy közeli hittudományi főiskola. Ilyenkor pedig sok múlik a helyi erőviszonyo-