MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

IV. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK

Az egyházközségi levéltárak ugyanilyen fontosak az egyházak számá­ra is. Az itt őrzött dokumentumok az egyházközségek történetének leg­fontosabb forrásai. Elpusztulásuk esetén az egyházközség történetének felderítése leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, a történelmi gyöke­rek elvesztése pedig a jelenben folyó egyházi munkát is megnehezíti. A fent említett vatikáni körlevél megfogalmazása érvényes minden törté­neti egyházra: „A saját múltját elfelejtő intézmény nehezen tudja a meg­határozott társadalmi, kulturális, és vallási helyzetben élő emberek között képviselni feladatát." 3 Saját magunk történetének ismerete, és az ehhez szükséges források megőrzése az Evangélium hirdetésének esz­köze, ezért az egyházközségi és lelkészi munka fontos része. 2. Az egyházközségi levéltárak megóvása Jelen tájékoztató szerkesztői katolikus egyházmegyei, illetve protestáns egyházkerületi levéltárakban dolgozó, gyakorló egyházi levéltárosok, többen közülük lelkipásztorok. Ismerjük az egyházközségek anyagi álla­potát, a gyakran több gyülekezetet és plébániát gondozó lelkészek túl­terheltségét. Az alábbiakban főként olyan tanácsokat szeretnénk adni, amelyek segítségével minimális anyagi ráfordítással, s egy kicsit több odafigyeléssel javítható az egyházközségi levéltárak sokszor nagyon el­szomorító helyzete. 2.1. Főbb irattípusok és iratanyagok Az egyházközségi levéltárak minden egyedi irata értékes és megőrzen­dő. Általánosságban elmondható, hogy az 1867, de különösen az 1848 előtt keletkezett iratokra fokozott figyelmet kell fordítani, mivel ezek már koruknál fogva is történeti értéket képviselnek. A teljesség igénye nélkül szükséges egy-két gyakrabban előforduló, fontos iratfajtára fel­hívni a figyelmet: • Anyakönyvek: Általában a legrégibb egyházközségi iratok. Az 1894 előtti egyházi anyakönyveket mikrofilmre vették és a Magyar Orszá­3 Uo. 11. p.

Next

/
Thumbnails
Contents