MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)
II. ÁLLAMI, EGYETEMI ÉS KÖZTESTÜLETI LEVÉLTÁRAK, ARCHÍVUMOK
beszél, amennyit akar, akkor sem vonjuk meg tőle a szót, ha néha-néha elkalandozik az alap mondanivalótól. Ösztönözzük, hogy életének, munkahelyének pozitív és negatív eseményeiről egyaránt beszéljen. A kérdések megfelelő feltételével adunk módot arra, hogy életútjának maga választott (gazdasági, politikai stb.), vagy kényszerű módosító tényezőit elmondja. Ne riadjon vissza egyes rendelkezések, személyek, történések bírálatától, értékelésétől. A nagypolitikai kérdéseket nem hozzuk szóba, mivel ezek nem képezik a beszélgetések témáját. A felvett hanganyagot vágás és minden kommentár nélkül, ZÁRT ANYAG minősítéssel archiváljuk, tehát a riportalany életében az nem publikálható, nem kutatható és elhalálozás után is csak bizonyos idő eltelte után használható fel a vízügyi történeti kutatások számára. A kiválasztott személyek köre felöleli a vízzel foglalkozók széles skáláját a legfelsőbb vezetőktől a legegyszerűbb munkát végzőkig, az akadémikustól az általános iskolát végzett gát- és csatornaőrökig, férfiakat és nőket egyaránt azzal az alapvető feltétellel, hogy nyugdíjas legyen, mert így őket semmiféle munkahelyi, szolgálati „érdek" nem köti, így a kényesebb kérdésekről is szívesebben beszélnek. Ezek után 1997 áprilisában megindultak a négyszemközti beszélgetések. Néhány felvétel után a Vízügyi Levéltár és a Vízügyi Múzeum vezetői a beszélgetések riporteri tisztét betöltő kollégával az anyagokat visszahallgatták. A meghallgatások, azok módszerére és tartalmára tett észrevételek, megállapítások, valamint tanácsok után folytatódtak, illetve folyik a hangarchívum anyagának gyűjtése, szaporítása, történeti múltunk „újszerű", a levéltári gyakorlatban még alig alkalmazott módon való összegyűjtése a hagyományos, levéltári tevékenység újszerű kibővítése. A kezdet óta eltelt több mint négy év alatt 355 személy visszaemlékező elbeszélését rögzítettük 1250 darab (60perces) normál hangkazettán Budapesten és vidéken. A megszólalók között van két volt miniszter, több akadémikus, több akadémiai nagydoktor, egyetemi tanár, számtalan igazgató, vezérigazgató, minisztériumi, főhatósági vezető személyiség, tervező, kutató, de technikus, adminisztrátor és gátőr is. Végzettség tekintetében a mérnökök vannak többségben, de nem hiányoznak a geológusok, mezőgazdák, vegyészek, biológusok, jogászok, közgazdászok, alkalmazott matematikusok és a vízügyben dolgozó sok egyéb végzettségű szakember. A 90 éven felüliek közül egy 95 éves gépészmérnök a legidősebb „mesélő", de a visszaemlékezők döntő többségét a 60-80 év közöttiek