Reisz T. Csaba: Róth Miksa címeres üvegablakai a Bécsi kapu téri levéltári palotában - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 15. (Budapest, 2015)
lett az épület. Róth Miksa úgy jellemezte őt: „Az Országos Levéltárnak belső díszítése Klebelsberg Kunó grófnak szívügye volt. Annak munkálatait, nagy történelmi tudásával, művészettörténeti tájékozottságával és finom művészi érzékével ő maga irányította. Ő, a renaissance-korabeli nagy mecénásokhoz hasonlóan, a művészeknek művük megalkotásához nemcsak az anyagi eszközöket bocsátotta rendelkezésre, hanem maga is a művészekkel együtt szinte átélte a mű keletkezésének minden fázisát. Klebelsberg Kunó gróf - az éveken át tartott munka folyamán - hetenként legalábbis kétszer felkeresett bennünket munka közben, és a legnagyobb érdeklődéssel kísérte figyelemmel a folyamatban lévő munka kialakulását. Ha aztán sikerült valamely eredményt elérnünk, ő volt a legelső, aki szívből fakadó, lelkes örömének adott közvetlen kifejezést.”32 A nyugalmazott államtitkár Klebelsberg - aki 1917-től a Magyar Történelmi Társulat elnöke - első alkalommal az Építési Bizottság 1921. november 12-ei ülésén vett részt.33 Az időpont nem véletlen, ő ekkor már bizonyára tudta, hogy hamarosan belügyminiszterként fogja az Országos Levéltár ügyeit irányítani (december 3-án lett miniszter). Amikor pedig a belügyi tárcát a vallás- és közoktatásügyi tárcára cserélte, magával vitte a levéltárügyet is - ami azóta szinte töretlenül kulturális és nem belügyi feladat.34 Klebelsberg 1922. június 16. és 1931. augusztus 24. között volt kultuszminiszter, és mint ilyen számos területen maradandót alkotott. A levéltár új épületének befejezését és méltó díszítését javaslataival, határozott döntéseivel és a szükséges források biztosításával érte el. Ennek azonban „áldozatul esett” Révész Imre alkotása, mert a miniszternek más elképzelése volt a belső díszítésről. Először kísérletképp zártkörű pályázaton négy fiatal művészt kért fel arra, hogy a levéltári falfestményekre vázlattervet készítsenek. 1923. július 10-én Szőnyi István, Prihoda István, Patkó Károly és Deli Antal kapott személyes meghívót a szűk körű pályázatra, műveiket szeptember 15-ig kellett elkészíteni, amelyért fejenként 300 000 korona tiszteletdíjat kaptak.35 A tervezetek pontos tartalma ma már nem ismert. A Magyar Országos Képzőművészeti Tanács (MOKT) pályaműveket értékelő bírálóbizottsága november 6-án gróf Bánffy Miklós elnöklete alatt, Csánki Dezső főigazgató, Lukinich Imre igazgató, Kertész K. Róbert helyettes államtitkár, Nagy Károly műépítész, Schwab Gyula miniszteri tanácsos, Bosznay István, Glatz Oszkár, Pentelei Molnár János festőművészek, Róth Miksa üvegfestő és Kapossy János részvételével ült össze. A hozzászólók, bár dicséretesnek tartották a szándékot, hogy fiatal művészek megmérettessenek, de az eredmény messze volt az elvárttól, ezért úgy döntöttek, hogy Székely Bertalan és Lotz Károly hagyományait követő, már befutott művészeket - Szentistványi Gyula, Túry Gyula, Unghváry Sándor, Nagy Sándor, Kremier Viktor és Márton Ferenc - kérnek fel a munka elvégzésére. Kertész K. Róbert ekkor javasolta a szóba jöhető festők közé Dudits Andort is, aki aztán 1924-1929 között megfestette a levéltár szekkóit.36 * Csánki Dezső az értékelés alkalmával kifejtette, hogy célszerű lenne, ha a bizottság az eredeti tervnél maradna, és csak a kutatóterem két nagyobb falmezőjére kerülnének a freskók, a többit dekoratív, iparművészeti díszítéssel lássák el. Javaslatával a bizottság egyetértett, de végül nem ez a koncepció valósult meg.'7 32 Róth, 2003. 74. 33 MNL OL Y I-OL-ép. 1. 3^ Klebelsberg erről új minisztériumába érkezésekor is szólt: „Arra akarok törekedni, hogy legyen eredeti magyar tudományosság, és hogy minden becsületes tudományos törekvés megértéssel találkozzék. Az a tervem, hogy az Országos Levéltárt ide áthozom, és a testvérintézményekkel, múzeumokkal és könyvtárainkkal összefogva, számukra egy egészen tudományos szempontok szerint igazodó magasabb rendű adminisztrációt szándékozom meghonosítani.” Idézi: Pesti Hírlap, 44. (1922) 137:3. (június 20.) 35 MNL OL Y 1-754/1923. és 637/1923. 3 6 Dudits Andor 1920-ban megnyerte a Védő Ligák Szövetsége által meghirdetett festőművészeti pályázatot, amelynek keretében az 1920. április 11-i budapesti helyőrségi eskünek kellett emléket állítani. Dudits 1920-1923 között megfestette a 2,75x6,50 méteres monumentális festményt, amelyhez az új politikai elit számos képviselője, élükön Horthy Miklós kormányzóval személyesen is modellt állt. A kép ünnepélyes felavatására és bemutatására 1923. május 13-án a Magyar Nemzeti Múzeum kupolacsarnokában került sor. A kép Dudits Andor számára a politikai elit barátságát és újabb állami megrendeléseket hozott, legközelebb még 1923 őszén, a pécsi tudományegyetem aulájában festendő kép esetében. Kertész K. Róbert felvetése bizonyára e művészeti teljesítmény friss élményének volt köszönhető. (Reisz T. Csaba: „Eskü a Vérmezőn’’, http://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/esku_a_vermezon.html ) 32 A levéltári falképciklus nem a friss vakolattal (al fresco, ’frissen’), hanem a már kész vakolatra szárazon (’al secco’) került a falra, emiatt valójában szekkókról beszélhetünk. A forrásokban sokszor azonban freskókról tesznek említést, ezeket idézve vagy említve nem korrigálom a kifejezést. 9
