Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

ÖNKORMÁNYZATI LEVÉLTÁRAK - Horváth J. András: A városi levéltárak (Budapest Főváros Levéltára, Győr Város Levéltára, Székesfehérvár Város Levéltára, Tatabánya Város Levéltára, Vác Város Levéltára)

rosi levéltári jellegét. Noha 1968-ban a területi levéltárak közvetlen állami fenntartása megszűnt, s azok tanácsi kezelésbe kerültek, az egyes városok, települések csak az új önkormányzati és levéltári törvény nyomán hozhattak létre saját fenntartású és gyűjtőkörű intézményeket. A jelenleg öt városi (valójában a fővárosi és négy települési önkormányzati) levéltár közül természetszerűleg a legtöbb - az ország levéltári össziratállományának jelentős hányadát kitevő anyaggal Budapest Főváros Levéltára rendelkezik. Csak terjedelmét, ám nem az őrzött anyag jellegét és belső tagolódását tekintve különböznek a BFL különféle Győr Város Levéltárának főépülete városi fontjaitól a győri, a székesfehérvári és a váci levéltár iratai - ellentétben a tatabányaitól, amely viszont újabb keletű. A magyar levéltártörténet sajátos kanyarulataiból következően azonban a BFL és a Tatabányai Városi Levéltár állománystruktúrája között is van némi hasonlóság, hiszen mindkét levéltár nagy terjedelemben őriz gazdasági, vállalati iratokat. Mind a feudális-, mind a polgári kori városi fond csoportok körében (17 sz. vége - 20. sz. közepe) forrásérték szempontjából meghatározó jelentőségűek a városok korabeli önkormányzati, Ül. képviseleti szerveinek testületi iratai. A választott község mellett 1848-ig rendszerint a 6-12 fős városi tanács bírta a képviseleti jogok java-részét is. Az igazságszolgáltatás élén a bíró állott, míg az igazgatási és a városgazdálkodási feladatokat a polgármester látta el. A városi tanács működése során keletkezett az ülésjegyzőkönyvek rendszerint terjedelmes sorozata. Forrásértékükre utal, hogy azok minden érdemi ügyet tartalmaznak, mivel e korszakban ezeket testületileg döntötték el. Az eleinte csupán itt rögzített normatív rendelkezéseket (statútumokat, árszabásokat, különféle hivatali utasításokat) később külön iratsoro-