Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

ÖNKORMÁNYZATI LEVÉLTÁRAK - Káli Csaba: Megyei levéltárak (Területi általános közlevéltárak)

ri (1780-1790) közigazgatás - amely egy évtizedre jelentős változást hozott az első és másod alispán (akiket a megye nemesei választottak), valamint az adószedő, a számvevő, az árvaszék, a tiszti főorvos, a mérnök, a törvényszék és a tiszti ügyész iratait foglalja magában. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, az utána következő neoabszolutizmus, majd a provizórium (1861-1965) és a kiegyezés (1867) korának átmeneti kormányzása és bíráskodása után 1872-ben alakult ki a megyei igazgatásnak az a rendszere, amely 1945-ig, illetve bizonyos módosításokkal 1950-ig fennmaradt. Ebből a több mint hetven évig tartó időszakból a főispán, az önkormányzatot megtestesítő törvényhatósági bizottság és választmányai (központi, igazoló stb.) az alispán, a tiszti főügyész, az árvaszék, a tiszti orvos, a megyei mér- | \ nök, a házipénztár, a számvevőszék, az állatorvos, a szociális felügyelő, a tűzrendészeti felügyelő, a közigazgatási bizottság és a járási főszolgabírák után maradtak fenn mennyiségileg is tekintélyes fondok. Ebből a korszakból gyűjteményként megtalálhatók a megyei és községi szabályrendeletek, az egyesületi alapszabályok, az erdőgazdasági üzemtervek, a vízügyi iratok, a közutak törzskönyvei, az 1828-1895 közötti felekezeti anyakönyvek másodpéldányai stb. is. A megyei igazgatásnak alárendelt városok és községek iratai nagyon hiányosan kerültek ugyan a levéltárakba, de még így is a helytörténetírás nélkülözhetetlen forrásai. A feudális kori mezővárosok anyagában általában megtalálhatók a taSkublics Károly könyvadománya (Zala Megyei Levéltár)