Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR ÉS ORSZÁGOS GYŰJTŐKÖRŰ SZAKLEVÉLTÁRAK - Érszegi Géza-G. Vass István: A Magyar Országos Levéltár

1961 között e feladatot önálló intézmény, a Központi Gazdasági Levéltár látta el. Ennek megszüntetése után az addig átvett iratanyag nagyobbik részét valamint az országos jelentőségű vállalatok iratanyagának további gyűjtésével kapcsolatos teendőket a Magyar Országos Levéltár vette át. Az iratanyagot eredetileg a Z szekcióba sorolták, de 1970-től a vállalatok államosítása után keletkezett gazdasági iratanyag gyűjtését folytató Új Magyar Központi Levéltár a levéltári őrizetbe vett iratokat a XXIX. fondfőcsoportba sorolta. A pénzintézetek közül kiemelkedő jelentőségű többek között a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. (1842-1955) iratanyaga. A bank a pénzintézeti tevékenység valamennyi üzletágában jelentős szerepet játszott, sőt 1848-ban egy rövid ideig még a független magyar kormány jegyintézeteként is működött, a 19-20. század fordulóján pedig jelentős iparfejlesztő tevékenységet fejtett ki. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű az első világháború utáni pénzügyi konszolidáció elősegítése céljából létrehozott független jegybank, a Magyar Nemzeti Bank (1924-1985) iratanyaga. A Nemzeti Bank az 1948-as államosítás után a centralizált magyar bankrendszer meghatározó intézménye lett, amely a jegybanki tevékenység mellett hitelezési, számlavezetési és devizahatósági feladatokat is ellátott. A magyar mellett jórészt német, olasz és francia tőke részvételével alapított biztosító intézetek iratanyaga sajnos csak töredékesen maradt fenn. Több fontos bányavállalat iratanyaga is a levéltár őrizetében van, így például a Magyar Altalános Kőszénbánya Rt. (1830-1958), a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (1805-1952), az Alumíniumérc Bánya- és Ipar Rt. (1917-1952), a Bauxit Trust (1916-1952), a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. (1930-1952), illetve a szocialista korszakból a Mecseki Szénbányák (1945-1997), a Magyar Szénbányászati Tröszt (1948-1990), a Magyar-Szovjet Bauxit-Alumínium Rt. (1948-1955), a Magyar Alumíniumipari Tröszt (1953-1991), a Magyar-Szovjet Olaj Rt. (1944-1985), az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (1955-1976) stb. Az ipari vállalatoknak a magyar gazdaságtörténet nélkülözhetetlen és szinte kimeríthetétlenül gazdag forrásbázisát képező iratanyagából csak néhány nemzetközileg is ismert, illetve a Közép-európai régió gazdaságtörténetében fontos szerepet játszott cég fondját említjük: Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. (1705-1950), Weiss Manfréd Konszern (1875-1950), Magyar Állami Vas-, Acélés Gépgyárak (1868-1951), Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt. (1842-1985), Lenin Kohászati Művek (1948-1990), Ganz Danubius Hajó és Darugyár (1949-1999), Ikarus Karosszéria- és Járműgyár (1947-1991), Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. (1909-1948), Magyar Ruggyantaárugyár Rt. (1890-1950), Péti Nitrogén Művek (1928-195Z ül. 1951-1990), Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (1876-1952), Magyar Optikai Művek Rt. (1880-1952, ill. 19211996), Goldberger és Fiai Rt. (1817-1949), Királyi Magyar Egyetemi Nyomda (1784-